Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IV. kötet (Budapest, 1883)

155 Nem is volt. Maradna tehát az elbirtoklás. Azonban, habár a kihallgatott tanuk vallomásai alapján tényként elfogadható is, hogy a kérdéses pincze azon a helyen és kiterjedésben, ahol és amint az jelenleg áll, emberemlékezetet és a leghosszabb elévülési időt meghaladó idő óta fenáll: e hosszú használat és birtoklás mindazáltal fel peresek korlátlan tulajdonjogával szemközt a pincze birtokában és használatában alperest meg nem védelmezheti. Nem pedig azért, mert az ausztr. ált. ptk. ma is érvényes 1500. §-a értelmében «az elévülés és elbirtoklással szerzett jog, annak, ki a telekkönyvhez biztában valamely dolgot vagy jogot még annak bekeblezése előtt szerzett meg, kárára nem válhatik.» Hogy felperesek, illetőleg a velük egy tekintet alá eső szüleik, az A. alattiban foglalt ingatlanok korlátlan tulajdonjogát, s a mi ezzel válhatlan, a kizárólagos használati jogot előbb szerezték meg mintsem alperes pincze-jogosultságának telekkönyvi biztosítására csak kísérletet is tett volna, mert hiszen ily lépéseket alperes még ma sem tett : nyilvánvaló az A. alatti telekkönyv B. lapján látható bejegyzésekből, melyek szerint felperesek atyja, néhai A. Dávid 1860. február 23-án L. Imrével, tehát már nem is az első telekkönyvi birtokossal és a szőlő-dézsmának az alperesi tanuk szerint az ötvenes években történt megváltása után kötött adásvételi szerződés alapján kérdéses ingatlanokat megszerezvén, tulajdonjogát ugyanazon napon be is kebeleztette. Azt pedig, hogy akár A. D., akár örökösei, a jelenlegi felperesek, valaha tudomással birtak volna arról, illetőleg köztudomású dolog volna, miszerint annak daczára, hogy az alperes által gyakorolt pincze-szolgalom az A. alatti ingatlanokra teherként a H. alatti alperesi ingatlanra pedig jogosítványként feljegyeztetni annak idején elmulasztatott, e pincze az A. alatti ingatlanok alatt terül el : alperes épen nem igazolta, a kihallgatott tanuk sem igazolják ezt, mert nem tudják, nemcsak, hanem az 1882. márcz. 24-én tartott szemle által, de F. Jakab, K. Antal és E. Márton alperesi tanuk által igazolt azon körülmény, miszerint kérdéses pinczének semmi néven nevezendő külső ismertető jele nincs, melyről annak irányára és kiterjedésére következtetést vonni lehetne, inkább és egyedül azt mutatja, hogy felperesek és illetve szüleik még csak sejtelmével sem bírhattak annak, hogy