Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IV. kötet (Budapest, 1883)

94 19176- sz. a. felvett jkönyvhez csatolt NB. alatti leltárban kitüntetett s a cselekvő állapotban felvett 6272 frt 59 krnyi összeg alperesek atyai örökségéül tekinthető azért nem volt, mert ezen leltár sem az alperesek által el nem fogadtatott, sem pedig az illetékes árvaszék által jóvá nem hagyatott, a mint ez Budapest főváros árvaszékének 1879. jan. 27-én kelt, 10859. sz. a. 1. sz. a. csatolt végzéséből is kitűnik. Nem tekinthetvén pedig ezen összeg örökségnek, nem voltak alperesek arra kötelezhetők, hogy néhai atyjuk után maradt terheket ebből fizessék. A m. kir. Curia : A bpesti kir. itélő tábla fentebbi ítélete, mely a másodrendű alperes részéről is felebbezettnek tekintetik, megváltoztattatik s az első bíróságnak felperest keresetével elutasító ítélete hagyatik helyben. Indokok : A másodbiróság ítélete másodrendű alperes részéről is felebbezettnek volt tekintendő az 1881 : LIX. tcz. 35. §-a értelmében, mert a peres kérdés mindhárom alperesre nézve csak egységesen döntethetik el. A perdöntő kérdést ugyanis az képezi, hogy vajon alperesek jogelőde Sz. Bertalan valóban adós maradt-e szállított bor ára fejében a kereseti összeggel a szegzárdi borkereskedő részvénytársaságnak ? És hozzájárul ehhez az, hogy a másodbiróság alpereseket ugy, mint apjuk örököseit marasztalta ; már pedig a hazai jog szerint az örökösök, örökségük erejéig egyetemlegesen kötelesek az örökhagyó adósságaiért. A kereseti követelés fenállását felperes az elsőrendű alperes határozott tagadása ellenében nem győzte be ; annak bizonyításául, hogy jogelőde, a szegzárdi borkereskedő részvénytársaság n. Sz. Bertalannak Párisba bort szállított s hogy ez utóbbi a szállított bor ára fejében 25/6 frt 20 krral adós maradt, sem megrendelő s szállító levelet, sem könyvkivonatot nem mutatván fel és a puszta bemondás alapján készült hagyatéki leltár őt a bizonyítás terhe alól nem menti fel. A volt gyám B. Istvánnak F. alatti jelentése pedig, melyet elsőrendű alperes is beleegyezőleg aláirt, a követelés valóságát nem bizonyítja, mivel abban a nevezett gyám a szegzárdi borkereskedő társaság kérdéses követelését csak mint bejelentettet említi fel, de azt valónak egyenesen nem ismeri el, hanem az örökhagyó adósságaira nézve átalában e kitétellel él : «a mennyiben néhai Sz. Bertalan ur után terhek maradtak volna és ezek törvényszerüleg