Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam III. kötet (Budapest, 1883)
36 hatáskörére, hanem eljárására nézve is ugy állíttatik vissza, a mint az 1868: I.IV tcz. életbelépte előtt fenállott. ¥. határozott rendelkezéssel, mely az 1865. évben kelt tőzsderendtartásunkban foglalt eljárási szabályainknál későbbi keletű perrendtartás szabványainak alkalmazhatóságát már maga is kifejezetten kizárja, kétségtelenül törvényerejű hatálylyal ruháztatnak fel s mintegy beczikkelyeztetnek a tőzsdei rendtartásnak a vál. bíróságra vonatkozó szakaszai, melyek közül a 28. §. akkép rendelkezik, hogy e biróság eljárásában a perrendtartásban megszabott minden formaság alól fel van mentve. Kétséget nem szenvedhet ezek szerint, hogy a törvénykezési rendtartás általában és részleteiben vál. bíróságunk eljárására nézve mérvadóul törvény szerint nem szolgálhat. Nem tehát, és pedig legkevésbbé, a bizonyítási eljárás tekintetében. Mert annak elismerésével, hogy a választott bíróságot a felhozott bizonyítékok szabad mérlegelése kétségtelenül megilleti, semmiképen sem egyeztethető össze azon tétel, hogy a bizonyítási mód alkalmazásánál a tételes törvény eljárási szabályai s az ezekben kijelölt korlátok szem előtt tartandók. Hiszen a perrendtartásnak megkötött, rideg bizonyítási szabályai egyenes negatióját képezik a szabad mérlegelés elvének, s az egyik kizárja a másikat. Az előadottaknál fogva nem ismerhetjük el sem törvénynyel biztosított rendtartásunk alapján, sem pedig kétségbe nem vont szabad bizonyitás-mérlegelési jogunknál fogva azon nem is indokolt nézet jogosultságát, hogy a perrendtartás s különösen annak bizonyítási rendszere választott bíróságunk eljárásánál alkalmazást találhatna. Ha pedig elismertetik jogunk a bizonyítási eszközök szabad alkalmazásához, nem lehet eljárásunkat a perrendtartás egyes szakaszai szempontjából Ítélni meg. Mert ha feljogosittatunk a bizonyítási módok korlátlan megválasztására, el kell ismerni jogosultságunkat arra is, hol, a per mely stádiumában, és mely vitás kérdésben alkalmazhatjuk azokat. Nem kutatjuk, vajon a/, eskü á rendes bíróságok előtt is csupán a per érdemleges kérdéseiben itélhető-e meg, s ha vajon a bírói illetékesség kérdésében ezen bizonyító eszköz kizártnak tekintendő-e ; előttünk azonban, kik a perrendtartáshoz kötve nem lehetünk, az eskünek mint bizonyítási eszköznek kivételes jellege nem az általa bizonyítandó ténykörül-