Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam III. kötet (Budapest, 1883)

55 leztetnek továbbá egyetemlegesen a háboritás által okozott 370 frt 80 kr. kártérítési stb. költségeket megfizetni felperesnek. Indokok : A megrendelt kiegészítési eljárás rendén mindkét fél tanúi kihallgattatván, felperes részéről 12, kifogás alá nem hozható tanú egyhangúlag azon vallomást tette, hogy felperes Alsó-Szilvás községe a per tárgyú területnek régi idők óta folytonos és másokat kizárólagos használatában volt egész a perre okot szolgáltató alperesi ténykedésig, hozzá tévén nagy része a tanuknak, hogy ha idegen községbeli lakos a per tárgyán faizáson vagy legeltetésen találtatott, felperes község által mint kártevő mindig kérdőre vonatott. Előadják továbbá többen a tanuk közül azt is, hogy tanúi voltak épen Macsó községi kártevők megzálogolásának is. Végül egyhangúlag és mindnyájan bizonyították a tanuk azt is, hogy felperes község 5 év óta a per tárgyát, mint tilos erdőterületet kezeli és saját feleskettetett erdőcsőszei által őrizteti. E bizonyítással szemben az alperes részről felajánlott és kihallgatott tiz tanúnak nagyobb része azt bizonyítja, hogy a per tárgyát Alsó-Szilvás felperes községgel Macsó közönségének tagjai együttesen használták ugy faizásra, mint legeltetésre, csupán a széna-termés lévén a felperes községbeliek kizárólagos használatában. Minthogy pedig a fenforgó per természeténél fogva az utolsó tettleges birtoklás kérdése az irányadó és ügvdöntő, a fentebb előadott bizonyítás mellett a per eldöntésénél a kihallgatott tanúvallomások lényege és értéke bírálandó meg első sorban, mivel ily nagy számban kihallgatott tanuk vallomásánál a többség egyedül irányadó nem lehet. Eltekintve tehát attól, hogy felperes állításait az alperesi 10 tanúval szemben 12 tanú bizonyította, az alperesi tanuk vallomásában nem található fel ama határozottság, mely a felperesi tanuk vallomásában átalában nyilvánul, e mellett nincs kimutatva alperes tanuknál a közvetlen és gyakori észlelet, tehát a közvetlen tapasztalás lehetősége, mivel nagyobbrésze e tanuknak csak a per tárgva körüli idönkinti megfordulásra állapítja vallomását. Továbbá e tanuknak mindegyike nem is bizonyít határozottan, mint K. Ávrám és B. Juon, s a korábbi s jelen ügyhöz csatolt periratokból láthatólag A. Juon, K. Juon, P. Juon nem is tettek jelenben korábbi kihallgatásukkal mindenekben megegyező vallomást. TeDöntvénytár, nj folyam. III. 2