Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam III. kötet (Budapest, 1883)

ságvesztés-büntetés az első bíróság ítéletének hozatala napjától számítandó egy évi tartamra leszállittatik; egyéb intézkedéseire nézve, stb. Indokok: Vádlott tagadásba vette ugyan, hogy a G. Imre présházába lopási czélzattal hatolt volna be, és azt adta elő, hogy miután a présház felöl zajt hallott, meggyőződést akart szerezni, mi történik ottan, s miután az ajtóban kulcsot talált, bement megnézni, nem okoztatott-e kár ? tekintve azonban, hogy vádlott akkor, midőn B. Mihály és H. Ferencz községi őrök által megszólittatott, a világitóul használt mécset elfújta, és daczára annak, hogy beismerése szerint B. Mihály őr hangját felismerte, nemcsak az általa állítólag észlelt ismeretlen tettesek általi behatolásról mitsem szólott, de ottlétét is eltitkolta, s midőn a présházból észrevétlenül kimenekült, a nevezett őrök előtt ismét hallgatott arról, hogy ő a présházban bent lett volna, avagy ott más idegen egyének bentjárásáról tudomással bírt volna, mindezen körülményekből jog- és okszerűen meg volt állapitható, hogy vádlott a nevezett présházba lopási szándékból ment be és a lopás végrehajtásában akaratán kivül álló körülmények által lett megakadályozva ; miután pedig a vizsgálat és tárgyalás adatai szerint a lopás véghezvitelének megkezdéséhez hamis kulcs használtatott és a padlásajtó lakatja is leveretett, vádlott cselekménye, tekintettel vádlottnak ama személyi minőségére, hogy G. Imre szolgálatadója ellen szándékozott a tettet elkövetni, nemcsak a btk. 333. §. és 336. §. 4. és -., hanem 3. pontja alapján a lopás bűntettének kísérletét képezi ; ugyanazért az itt előadott indokoknál fogva a kir. törvényszék Ítéletének ezen cselekményre vonatkozó részét helybenhagyni kellett. Fel volt mentendő azonban vádlott a szándékos emberölés büntette kísérletének vádja alól, mtrt vádlott határozott tagadása ellenében a tanuk előadásai jogi bizonyítékul el nem fogadhatók arra nézve, hogy vádlott lövést tett, illetőleg ölési szándékból B. Mihályra lőtt volna; ugyanis amaz alkalommal, midőn az őrök G. Imre présházát körülfogták, a vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint nem volt megállapítható, hogy két lövés ejtetett, miután a tanuk vallomásai nem különböztetnek meg külön időben történt két lövést; arra nézve is, hogy az általuk észlelt egy lövés hon-