Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam III. kötet (Budapest, 1883)

286 alperes a kereskedelmi törvény 346. és 347. §-ai intézkedéseinek eleget tett, nem tanuk vallomásával, hanem a dolog természetéhez képest csak az 1868: 54. tcz. IV. czim V. fejezetében körülirt eljárás szerint megtartandó szakértői szemle utján lenne megállapítható, a váltóeljárás tárgyában 1876. nov. 30-án kibocsátott igazságügyi miniszteri rendelet egész irányából azonban kétségtelen, hogy ily bizonyítási módnak a gyors és rövid eljárást igénylő váltóperben helye nincs. Alperes tehát az A. alatti váltó ellenében felhozott kifogását nem a váltótörvény, hanem a váltóeljárás intézkedései következtében nem érvényesítheti. Ezek szerint tekintve, hogy az A. alatti váltó minden törvényes kellékekkel el van látva ; tekintve, hogy alperes elfogadói aláírásának valódiságát beismerte ; tekintve, hogy az előadottak szerint a váltókövetelés ellenében felhozott egyedüli kifogás jelen perben tekintetbe nem jöhet: az első bíróság Ítéletét megváltoztatni, s alperest a kereseti összegnek s kamatainak megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia alperes felebbezése folytán 1882. okt. 10. 581. sz. a. következő Ítéletet hozott: A bpesti kir. itélő táblának ítélete, felhozott indokolásánál fogva helybenhagyatik. 183. A vakság nem zárja ugyan ki a szenvedő váltóképességet: de a vakok váltónyilatkozatainak érvényességéhez megkívántatik, hogy azok a váltótörvény 104. §-a értelmében biróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve legyenek; mert a vakság oly testi fogyatkozásnak tekintendő, melynek folytán a bár Írástudó vaknak névaláírása is egyszerű kézjegy természetével bir. (1882. október 3. 609. sz. a.) B. Lipót felperesnek, I. István és J. Paulina alperesek elleni 3900 frt s járulékai iránti váltóperében a budapesti királyi kereskedelmi és váltótörvényszék 1881. decz. í6-án 73774. sz. alatt következő ítéletet hozott: Az 1881. nov. 11. napján 69068. sz. a. hozott sommás vég-