Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam III. kötet (Budapest, 1883)

283 s hogy ez el nem adatott, nem az ö hibája volt, de a keresk. törv. 377. §. értelmében arra nézve, hogy ily körülmények között követelhet-e a bizományos dijat? a kereskedelmi szokás az irányadó; a kihallgatott szakértők többségének véleménye szerint azonban a bizományos ily körülmények közt csak V2 7o dijat van jogosítva követelni, alperes pedig maga is beismeri, hogy 1% dijat számított, felperes tehát ennek felét (32 frt 50 krt) tartozatlanul fizette, s mint ilyet visszakövetelni jogosítva van. Felperes kereseti követelésének a dij másik fele része iránt indított részével már az első bíróság által elutasittatván, s felperes ezen ítéletet csak a perköltség tekintetében felebbezvén : kereseti kérelmének ezen része jelenleg határozat tárgyát nem képezheti. 2. Alperes maga is beismeri, hogy io% kamatot számított, azt, hogy azt felperes és közte létrejött megállapodás szerint tette volna, nem is állítja, azt is beismeri, hogy felperes a kamat leszállítását kérte; tekintve, hogy a keresk. törvény 281. és 286. §-ai értelmében alperes 10% kamatot csak megállapodás esetében lett volna jogosítva követelni, ily megállapodás létrejöttét pedig nem bizonyította: alperes a törvényes kamatlábnál magasabb csak oly kamatot volt jogosítva számítani, milyet felperes elismer, vagyis 8%-ot; miután pedig alperes maga is beismeri, hogy 10%-kal számítva részére kamat czimén 363 frt 50 kr. (A. alatti számla), 140 frt (B. alatt) és 31 frt 11 kr. (C. alatt) összesen 534 frt 61 kr. fizettetett, ezen összegnek Vj részét (106 frt 92V5 kr.) tehát felperes tartozatlanul fizette : alperest ezen összeg visszafizetésére kötelezni kellett. De e czimen alperest nem 107 frtnak, hanem csak a kitett összegnek fizetésére lehetett kötelezni, s felperest e czimen támasztott kereseti követelésének ezen felül eső részével elutasítani kellett, mert az összesen fizetett 534 frt 61 krnak 1/s része nem 107 frt, hanem 106 frt 92Vs krt tesz. 3. De felperest kereseti követelésének raktárdíj czimén fizetett összeg egy részének (37 frt 50 kr.) visszafizetése iránt indított részével az eskü le nem tétele esetére is elutasítani kellett, mert ha valónak vétetnék is felperes azon állítása, hogy felek között azon megállapodás jött létre, miszerint alperes minden pesti vásár után bálankint 50 kr. raktárdijat van jogosítva számítani, tekintve, hogy a keresk. törvény 265. §. értelmében jelen megállapodás