Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam III. kötet (Budapest, 1883)

217 álladékát, a megjelölt hirlapi közleménynek oly pontjaiban és kitételeiban látja foglaltnak, a mely pontok és kitételek a kérdéses hirlapi közlemény értelme szerint, a folyamodó által K. Pál ellen közhivatalnoki minőségében tett bűnvádi feljelentés ténye felett tartalmaznak bírálatot s ezen felül azon állítást is tartalmazzák, hogy panaszos a most érintett bűnvádi feljelentés megtétele által hivatalával visszaélve hamis feljelentést tett. A btk. 270. §-ának 2. pontja értelmében azonban a közhivatalnok hivatali kötelessége teljesítésére vonatkozólag oly állitások megtorlása miatt, a mely állitások által feltételezett tény vagy tények valódiságuk esetében a közhivatalnokra bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vonnának maguk után, hivatalból van helye a rágalmazás vagy becsületsértés megtorlása iránti eljárásnak. Minthogy pedig a panaszolt állitások olyanok, hogy valódiságuk esetében esetleg a bűnvádi, mindenesetre azonban a fegyelmi büntetést maguk után vonnák, folyamodót a magánpanaszosi minőségében beadott vádlevelével elutasítani és őt panaszának a közvádló utján leendő érvényesítésére utasítani kellett. A magánvádló semmiségi panasza folytán a m. kir. Curia következő határozatot hozott: A semmiségi panasz elvettetik s a felterjesztett ügyiratok a kir. törvényszék mint esküdtszéki sajtóbirósághoz, a neheztelt elutasító végzés helybenhagyásával, visszaküldetnek. Mert a büntető törvénykönyv 270. §-ának 2. pontja szerint, ha közhivatalnok ellen, milyen a magánvádló, a kir. pénzügyi fogalmazó hivatali kötelességeire vonatkozólag állíttatik olyan tény, mely valódisága esetén bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vonna maga után, csak hivatalból van helye büntető eljárás megindításának; a büntető tkv. 268. §-ában kimondott azon átalános szabály ugyanis, hogy rágalom és becsületsértés miatt csak a sértett fél indítványára kezdhető meg büntető eljárás, nem egyebet jelent, mint csak azt, hogy a hivatalbóli eljárásnak a sértett fél kezdeményezése s megbízása nélkül helye nincsen ; a mi ki nem zárja, hogy a 270. §. 2. pontja esetében a sértett fél által megkeresett közvádló lépjen fel, a kir. törvényszék tehát mint sajtóbiróság, azon végzése által, melyben a vádlevelet elutasította s a magánvádlót, ha panaszát fentartani akarná, annak a közvádló utján leendő érvényesítésére utasította, semmiségi panaszra okot nem adott.