Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam III. kötet (Budapest, 1883)

201 hogy a szóban forgó hamisítványok nem alkalmasak a közforgalomra jutásra s igy a közhitel megzavarására, tekintve, hogy a vádlottak védője által az elsöbirósági ítélet ellen intézett felebbezésben is helyesen idézett tétele szerint a B. T. K. magyarázatának, mely szerint, ha a hamisítván}' olyan, hogy mindenki által azonnal felismertetik, a cselekmény nem alkalmas eszközökkel elkövetni szándékolt büntetendő cselekmények szempontja alá foglalandó, s a szándék és a tett nem lesz objectivizálható abban, a mit a 203. §. a pénzhamisítás mellőzhetlen ismérve gyanánt felállít, a tett tehát ez esetben pénzhamisítást nem is képezhet, a fenforgó esetben is épen ezen okból a pénzhamisítás bűntettét megállapítani nem lehet, ellenben megállapítható az, hogy vádlottak ólomból, czinböl pénzutánzatot állítottak elö, illetve felhasználták azon czélra, hogy azzal valakit tévedésbe ejtsenek, megkárosítsanak, s sikerült is L. Borbála közvetítése által hat darab hamis frtost H. Sándorné és J. Pálné árusnöknél felváltatni, kik azonban a mint a felváltott pénzt megvizsgálták, azonnal felismerték a hamisítványt, L. Borbála és D.-né letartóztatását eszközölték. Tény lévén tehát az, hogy a hamis pénzutánzattal vagyoni haszon végett rászedés követtetett el, és a szerint a B. T. K. 370. §-ában minősített csalás esete forog fen, mely a csalás czéljára felhasznált csekélyebb összeghez képest a B. T. K. 380. §-a értelmében a csalás vétsége, tekintve, hogy a csalást elkövető L. Borbálát a négy vádlott vonta be szövetkezetébe s birta reá a csalás elkövetésére s a fő-felbujtó első sorban elsőrendű vádlott volt, ki a megtévesztés czéljára készített hamis érczpénzutánzást előállította, valamint felbujtók a többi vádlottak is, a B. T. K. 69. §-a 2. pontja értelmében, kik a büntettet előmozdították, illetve arra a tettest reá birták azáltal, hogy a hamis pénzeket házuknál megkészítették és annak elcserélésére a rajta kapott tettest megbízták, s ők részben vele közvetlenül közreműködtek, tekintve, hogy a kir. ügyész L. Borbálára nem kért büntetést, a hivatalból való eljárás szükségessége pedig ez esetben fen nem forog, az alsóbb bírósági ítéletek részben megváltoztatnak, S. L. József, D. Imre, D. Imréné, T. János vádlottak a B. T. K. 379. és 380. §-aiban minősített csalás vétségeiben a B. T, K. 69. §-a 2. pontja értelmében mint felbujtók mondatnak ki vétkeseknek s ezért S. L. József az első bíróság