Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

57 reket nyilvánosan arra hivta fel, hogy nevezett K. Imrét bevinni ne engedjék; tekintve, hogy ezen felhívása a btk. 165. §-ában körülirt hatóság elleni erőszak bűntettének elkövetésére volt irányozva, és hogy eredménytelen maradt, a mennyiben a foglárok ellen erőszak nem használtatott, a btk. 171. § ának 2. bekezdésébe ütköző izgatás vétségét képezvén, vádlottat ebben vétkesnek kimondani és figyelembe véve, hogy már hasonló cselekmény miatt büntetve volt, a btk. most hivatkozott §-a értelmében a jelen Ítélet rendelkező részében kimondott büntetésre Ítélni kellett. A magy. kir. Curia: Mindkét alsóbb bírósági ítéletnek megváltoztatásával vádlott az ellene izgatás miatt emelt vád és annak jogkövetkezménveinek terhe alól felmentetik és a hatóság elleni kihágásban mondatván ki bűnösnek, 100 frt pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: Vádlott azon cselekménye, hogy 1880. évi október hó 10-én este, midőn B. János és B. Antal megyei foglárok a korcsmában a záróra után rakonczátlankodó K. Imrét bekísérni akarták, az ugyanott összegyűlt embereket nyilvánosan arra hivta fel, <'hogy nevezett K. Imrét bevinni ne engedjék", sem a btk. 171. §. második bekezdésében, sem a btk. 172. §-ában meghatározott izgatás vétségének tényálladékát nem állapítja meg azért, mert vádlottnak boros állapotában tett fenebbi nyilatkozatából vont, de a vizsgálat és tárgyalás adátaival miben sem támogatott és igv a kellő alapot nélkülöző azon következtetés illetőleg feltevés, mintha vádlott fenjelzett felkiáltás által a korcsmában jelen volt népséget a btk. 171. és 172. §-aiban megjelelt állami intézmények valamelyike elleni engedetlenségre vagy bizonyos bűntett vagy vétségnek, különösen a btk. 165. §-ában meghatározott hatósági erőszak bűntettének elkövetésére egyenesen felhívta, illetőleg erre felbujtani igyekezett volna ; vádlott határozott tagadásával szemben az előbb jelzett § okban körülirt izgatás vétségének megállapítására egyáltalán nem, a 165. §-ban körülirt bűntettre való felbujtásra pedig alapul különösen azért nem szolgálhat, minthogy a panasztevő foglárok maguk sem állítják, hogy vádlott a tömeget erőszakkal vagy fenyegetéssel való ellenszegülésre felszólította vagy felszólítása következtében a jelen voltak közül bárki is ilyetén ténvkedést ellenükben csak megkisérlett volna is.