Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

5i futott, hol ugy a maga biztossága, mint a gyilkos elfogatása tekintetében több segélyt várhatott, hanem a kertbe, s noha N.-t ott nem találta, sem ott, sem az udvarban segélyért nem kiáltott, mit Sch. Jakabné, M. Jánosné és H. Istvánné tanuk mint szomszédok hittel erősített vallomásaik kétségtelenné tesznek; továbbá, miután ugy Sch. Mártonné vallomása, mint a talált vértócsa igazolja, hogy \Y.-né Sch. Mártonné szobájában kapta a feltétlen halálos sértést, a törvényszéki orvosi véleménv is lehetetlennek állítja, hogy W-né magától a konyhaajtóig hatolhatott volna, és ismét természetellenes, hogy Sch.-né segitséghivás és minden segítség nélkül az állítása szerint kapálódzó haldoklót egyedül felfogja s az udvaron keresztül a másik épület elé vonszolja csak azért, hogy puhább fekhelye legyen ; végre azon állítását, hogy W.-né kapálódzása miatt a présházba legurult, nemcsak az orvosi látlelet, a tszéki orvos véleménye, de a szakértelem nélküli közönséges felfogás és tapasztalás is képtelenségnek állapítja meg, hogy oly halálos sértéssel illetett test saját mozgása által perczek múlva is tovamozoghasson ; de különben a legurulási találmányt megczáfolja azon helyzet is, melyben a holttest feltaláltatott; mert úgy N. Kilián mint annak neje hit alatt igazolják, hogy a test a présháznak oly szegletében találtatott fel, hova az gurulás által nem juthatott. Végre előadja Sch. M.-né, hogy miután N. Ignácz segítséget hivni nem akart, ő véres kezét megmosta és magára tiszta inget és kendőt véve N. Kiliánnéhoz ment az esetet bejelenteni, kivel azután visszamentek a helyszínére a lármára előtódult sok néppel; Sch. Mártonné tehát végig a 15-ik házhoz menetele alatt sem ütött lármát, pedig ha lármát üt, mint a következés megmutatta, azonnal lett volna segítség elég; ez ismét természetellenes jelenség s csak is úgy magyarázható meg, hogy neki magának volt érdeke, hogy a cselekmény minél későbben legyen köztudomású, s nem e természetellenes az, hogy midőn ily nagy szerencsétlenség van valaki szemei előtt, akkor még előbb tisztába öltözzék s hallgatva és sétálva menjen nem a szomszédba, hanem a 15-ik házba hirt adni ? N. Ignácz viszont azt vallja, hogy a gyilkossági esetről semmit sem tud egyebet, mint hogy délután 1 óra körül a prés-