Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

49 Indokok: Özv. W. Jakabné f. é. július 4-én d. u. 2 órakor Promontoron N. Lipót házában, hol a nevezett mint a háztulajdonos anyósa velük együtt lakott, megölve találtatott; a megölés idejében a háznál csakis Sch. Mártonné, ki ugyanazon udvarban, de külön lakházban lakóként lakott és N. Ignácz, N. Lipót cselédje voltak jelen és az esetet Sch. Mártonné fedezte fel először N. Kiliánnénak azon előadással, hogy özv. W.-né egy magas tetejű kalapu ember által gyilkoltatott meg az ő szobájában, ki tőle pénzt követelt, mire N. Kiliánné lármát ütve, Sch. Mártonnéval együtt megindult a helyszínére, s midőn a lármára öszszegyült sok néppel odaért, özv. W.-né holttestét a présházban, a sarokban találták fel. Az erőszakos halál megállapittatván, a bűnügyi vizsgálat megindittatott s annak folytán a hullabonczolás is megejtetett és orvosilag megállapittatott, hogy W.-né testén hat rendbeli sértés ejtetett, melyek közül négy könnyű, egy életveszélyes, egy pedig feltétlenül halálos volt és a halál közvetlen oka a nyaki nagyedények, idegek és a gége keresztülmetszése következtében az életre szükségeltető nemesebb életművek megszakítása folytán beállott külső elvérzés volt; továbbá az eset közvetlen közelében jelen volt Sch. Mártonné és N. Ignácz vizsgálatilag kihallgattatván, miután egymástól eltérő, sőt egymással ellenkező s részben képtelen vallomásokat tettek, a bűnös cselekmény elkövetésének gyanúja egyenesen reájuk hárult s mint bűntettesek vétettek vizsgálat alá, és noha határozottan tagadták és tagadják a tett elkövetését, mindamellett özv. W.-né szándékos megölésével a következő bizonyítékok alapján határozottan terhelhetők. Ugyanis : Sch. Mártonné azon előadása, hogy W.-né az ő szobájába ment s utána azonnal egy magas tetejű kalapos, fekete ruhás egyén egy rőfnyi nagy késsel ment be s azon fenyegetéssel, hogy ha pénzét nem adja, haljon meg, a nagy kést nyakán végig rántotta, ő pedig ezen műtét alatt a szobából menekült, nemcsak azért bizonyul teljesen valótlannak és saját cselekménye elpalástolására koholt mesének, mert a N. 3. alatti csendbiztosi jegyzőkönyv szerint három irányban még azon délután a kiküldött rendőrök, valamint N. Kiliánné kiküldött cselédjei, noha Sch. Mártonné azt állítja, hogy a gyilkost midőn N. Kiliánnéhoz Döntvénytár, uj folyam. II. 4.