Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)
8 mazásával életfogytig tartó fegyházra, s ennek esetleg legfelsőbb kegyelem utján megrövidítése esetére, szabadságvesztés büntetésének megszűntétől számítandó, a btk. 57. §-a értelmében tíz évi hivatalvesztésre Ítéltetik. Indokok: M. György és P. János tanuk, előbbi a vizsgáló biró által 1881. július 9-én és 10-én, utóbbi pedig július 10-én, 12-én és 13-án felvett, később a végtárgyalás alkalmával esküvel megerősített vallomásukban határozottan állítják, hogy Zs. György azon éjjel, midőn B. Juon megöletett, velük együtt a legelőn volt, és ők, valamint Zs. György többek társaságában egymás mellett feküdtek és aludtak, midőn M. György észrevette, hogy Zs. György szépen lassan felkelt és azon hely felé távozott, a hol B. Juon mintegy 100 lépésnyire a tanuk fekhelyétől feküdt és aludt; mely ténykörülményt P. János is látta, a kit M. György, észrevevén Zs. György óvatos felkelését, kezével való érintésével felébresztett, s a ki vallomásában egyezőleg M. Györgygyei vallja, hogy «Zs. György, ki M. György mellett feküdt, lassan felkelt és botjával ugy szürjével közeledett az elhunythoz'). Ugyanezen tanuk, a megjelölt és szintén esküvel megerősített vallomásukban egyetértőleg vallják továbbá : hogy midőn ők Zs. György lassú felkelését és B. fekhelye felé távozását észrevették, mindketten felemelkedtek, sőt M. György július 10-iki vallomásában e pontra nézve hozzáteszi, hogy ő már akkor figyelmeztette társát P. Jánost a bekövetkezhetőkre. Vallják végre és esküvel megerősítették e vallomásukat a nevezett tanuk, hogy midőn Zs. György B. Juonhoz ért, ez utóbbi a földön feküdt, és Zs. György e helyzetben intézett a magával vitt bottal ennek fejére három ütést, a nélkül, hogy a történteket megfigyelő látó és halló tanuk egy szóváltást vagy kiabálást, vagy az ütéseken kivül bármely zajt hallottak volna, holott a mint ezt tanuk erősitik, az éj nem lévén egészen sötét, sőt kevéssé csillagos is lévén, az eseményt és annak minden mozzanatát teljesen látták. Ezen tanuk vallomásával támogattatik ezenfelül azon ténybeli körülmény, hogy Zs. György a cselekmény elkövetése után a falu felé távozott, de nemsokára visszatérvén, ismét előbbi helyére lefeküdt és aludt vagy alvást színlelt, mig végre szürkületkor társait felköltötte és a faluba ment.