Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

i76 Ellenben másodrendű alperes S. Josefára nézve felperes keresetével elutasittatik, és köteles a perköltséget megfizetni. Indokok : Elsőrendű alperes feltétlenül marasztalandó volt, mert önmaga beismerte, hogy felperessel lisztárunemüek adásvétele végett üzleti összeköttetésben állott és azt állította, de semmivel nem bizonyította, hogy az általa vásárolt lisztmennyiségek árát részben készpénzben kiegyenlítette, részben pedig a hátralékos vételárra nézve halasztást kapott. Ezen beismeréssel szemben tett azon kifogásait, hogy az A. alatti könyvkivonatban kitett mennyiséget meg nem rendelte, hogy a kiszolgáltatott liszt üzletköre czéljainak meg nem felelt, így azoknak árát kiegyenlíteni nem tartozik, sőt ebből egyességileg felperes neki elengedést tett és a fenmaradt összegre neki halasztást engedett, továbbá hogy felperes kereskedelmi könyvei nem lettek szabályszerűen vezetve, figyelembe venni azért nem lehetett, mert alperes beismervén, hogy felperessel üzleti összeköttetésben állott és igy tőle lisztárukat megrendelt, kötelességében állott volna megjelölni, hogy a számlában felvett melyik tétel alatti lisztmennyiséget nem rendelte meg és melyiket nem vette át, s hogy igy a vételárnak illetve könyvkivonati követelésnek mely részével nem tartozik. Továbbá ama kifogása, hogy a liszt-áruk üzlet-köre czéljainak meg nem feleltek, mint semmivel nem igazolt és a keresk. törvény 346-ik §-ában foglalt rendelkezés szerint, mint különben is teljesen elkésett, volt figyelmen kivül hagyandó. Továbbá, mert felperes tagadása ellen, az általa állított fizetési halasztást semmivel sem bizonyította ; végre mert a felperes keresk. könyveinek szabályszerű vezetése ellen tett kifogásaiban ki nem jelelte, hogy a szabálytalanság miből áll s igy a könyvnek felmutatásánál mi lenne bizon)itandó, ez okból, tekintettel még arra is, hogy az A. alatti hitelesité;i záradékban a könyv szabályszerű vitele hitelesen bizonyítva van, a könyvek felmutatása elrendelhető nem volt. Mindezek folytán elsőrendű alperes minden kifogása csak alap nélküli puszta tagadás és olyan állítás lévén, melyet semmivel sem bizonyított, e kifogásokat el kellett vetni. Habár tehát elsőrendű alperesnek az illetékességi tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozását kellő és határozott beismerésnek nem lehetett tekinteni, mégis a már elősorolt okok mellett tekintve