Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

épen a szóbeli végrendeletnél jelenlevő két tanú t. i. U. Jakab és R. Lipót bizonyítván, ezen ellentétesség által végrendeleti tanúskodások ?ggályos; tekintettel arra, hogy a végrendelkezés és kábaság kimondása közti időköz majdnem 3 hónapot tesz, ezen időközben kiállított bizonylatok pedig egészben megfelelhetnek a helyzetnek, mint minden alapot nélkülöző figyelembe nem jöhetett. A felperesi perbeszédekben előadott, s a végrendelet megdöntésére szolgáló azon előadások, a mely szerint a végrendeletet írásba foglalt tanuk közül csak egy élvén, s csak ez hallgattatván ki, vallomása törvényszerű bizonyítékot nem képez, minden törvényes alapot nélkülöz; mivel az első sz. alatti bizonylat tulajdonképen az együtt jelen volt tanuknak a szóbeli végrendelet tartalmáról kiadott s M. által megsemmisített okmánynak a másolata, annak tartalmát az azt aláírók esküre való hivatkozásukkal is megerősítvén, s miután pedig a 3 tanú közül kettő a papi státushoz tartozván, vallomása illetve bizonylatának eskü alatti kiadásával az osztr. polg. tk. 586. §-nak elég tétetett ; de eltekintve ettől, miután elsőrendű alperes a bizonylatot kiállító 3 tanú éltében vagyis 1876-ik évben felvett tárgyalási jegyzőkönyvben kérte tanúinak kihallgatását, ezen önhibáján kivüli esemény mint törvényes bizonylataitól meg nem fosztathatik, s felperes keresetével ezen, s a már elmondott indokok alapján elutasítandó, s mint vesztes fél a perköltségekben marasztalandó volt. Miután a néhai. E. született H. Terézia hagyatéka elsőrendű alperesnek mint végrendeleti örökösnek ítéltetett oda, ezen indokból másod- és harmadrendű alperesek igényeikkel elutasitandók voltak. Felperes felebbezése folytán a budapesti királyi itélő tábla 1881. évi július 19 én 21302. szára alatt következő ítéletet hozott: Az első bíróság ítélete másod- és harmadrendű alperesre vonatkozó részében, mint nem felebbezett érintetlenül, egyéb részeiben pedig az abban felhozott indokoknál fogva és még azért is helybenhagyatik ; mert elsőrendű alperes azon állítását, hogy özvegy E. Gáborné, született H. Terézia 1858 évi április hó 7-én U. Jakab, B. Sándor és R. Lipót együttesen jelen volt végrendeleti tanuk előtt szóbeli végrendeletet tett, a végrendeleti tanuk