Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)
<32 Indokok: G. Sándor vádlott beismerte, hogy ő mint U. Endre panaszló üzletében alkalmazott kereskedősegéd vagy 30 frt értékű üvegárut eladott, az áruért bevett pénzzel azonban a panaszlónak be nem számolt, hanem azt saját hasznára fordította. A vádlott ezen cselekménye nem sikkasztást, de a B. T. K. 333. §-a alapján lopást képez, mert U. Endre panaszló, habár a nevezett vádlott az üzletben levő áruk eladására fel is volt jogosítva, sem ezen áruk rendelkezési jogáról le nem mondott és igy azok hatalmi köréből ki nem estek, sem pedig fel nem hatalmazta G. Sándor vádlottat azzal, hogy az áruk eladásából befolyt pénzzel rendelkezzék: következőleg vádlott, midőn az eladott üvegáruk egyenértékét vagyoni haszon végett magánál megtartotta, oly idegen ingó dolgot tulajdonított el jogtalanul, mely birtokában, illetve birlalatában nem volt. A kir. Curia : A kir. tábla Ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. 631. Valamely elzárt foglalatban, tartályban levő dologra nézve, ha egyszersmind az annak felnyitására szolgáló kulcs vagy eszköz nem adatik át a fuvarosnak, jogilag az fogadandó el, hogy a tulajdonos, illetőleg birtokos az azon dologra való közvetlen physikai hatást magának tartotta fen, s azt nem adta át a fuvarosnak. 2. Ily esetben a tartály jogellenes megsértésével való hatás az abban létező idegen ingó dologra, illetőleg azon idegen ingó dolognak vagy egyik részének a birtokos beleegyezése nélkül való eltulajdonítása, a tulajdonos physikai behatása alatt fentartott, és igy a fuvarosnak sem birlalatában, sem birtokában nem létezett dolognak eltulajdonítását — ellopását — képezi. (1882. április 14. 9755. sz. a.) A szatmárnémeti kir. törvényszék: P. András és K. Istvánt, mindketten a sikkasztás vétségében (btk. 355. §.) mondatnak ki vétkeseknek, s ezért a btk. 358. §-a szerint az itélet jogerőre emelkedésétől számítva két—két heti fogház elszenvedésére ítéltetnek. K. János, K. Lajos, K. Pál, végre P. Lajos, mindnégyen