Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

ii9 nyilvánosak személyes tekintélyének vélt megsértése miatt, követ kezöleg törvényellenesen eszközöltette, Sz. Joszim jogos önvédelmet gyakorolt, ha Z. Pált az ez által kezére ejtett pálczaütés következtében valóban megfogta, s akként az előbbi által megkezdett tettlegességet tettlegességgel viszonozta; mert ütlegeket nemcsak nem köteles senki a hatósági közegtől eltűrni, de az olyan közeg akkor, midőn hivatali működését veréssel kezdi meg, nemis hivataloskodik, hanem garázdálkodik. Hogy ilyen körülmények közt M. M. a Z. Pál által ellene is kiejtett és a csendőr lődözésével támogatott korcsmabeli elfogatási parancs foganatosításával megfutamlás által kitérni igyekezett, ez Z. Pált semmiképen sem jogosította fel arra, hogy azt saját házában csoportosan támadja meg, abból kihurczoltassa, börtönből megszökött gonosztevőként az utczákon kergesse, s minden áron való kézrekeritése végett egy harmadik békés polgár házát is megrohanja és megmotoztassa, ugy mint mindezeket T. Sz. Julis, Markó, Isztirka és Szafka tanuk vallomásai szerint, valóban tette ; jóllehet, hogy M. Milán községbeli családos lakos lévén, nemcsak megszokásétól tartani nem lehetett, de űzőbe vétele is egyáltalában annyira indokolatlanul történt, miként a vizsgálati iratok szerint később, midőn előállításának mi sem állott útjában, kérdőre sem vonatott. Z. Pálnak ezen a korcsmában kezdett és éjjeli időben több órán át folytatott erőszakoskodása a személves szabadság és a házjog megsértésének tényálladékát is oly nyilvánvalóan állapítja meg, miszerint azon esetre, ha a mbtk. hatályba lépte után követtetett volna el, az okvetlenül e törvény 193. és 199. §-ainak szigora alá esnék és pedig annál inkább, mivel saját beismerése szerint az üldözése elöl menekült M. Milán házát nem azért rohanta meg, hogy abban elhalaszthatlan rendőri functiót gyakoroljon, hanem azon okból, hogy M. Milánt az irányában állítólag kifejezett valami fenyegetés, következőleg ismét vélt személyes megsértés miatt feleletre vonja. S. Janó csendlegényt a felelősség azon üldözésért és elfogatásért, melyeket közvetlen felebbvalója, a biró parancsa folytán teljesített, nem terheli ugyan, ellenben ugyan a saját személyében icövetetl cl hivatali hatalommal való visszaélést az által, hogy önön-