Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam I. kötet (Budapest, 1882)

172 beigazolt azon cselekmény, mely szerint azon alkalommal, midőn a bírósági végrehajtó 1880. január 2-án, a kir. járásbirósági végzés folytán B. Ignáczot a S. Károly tulajdonát képezett birtokába bevezetni szándékolta, nevezett vádlottak a ház kapuját betevén, azt belülről oly erővel kifelé feszitették, hogy ugyanazt a karhatalomkép kirendelt foglárok kinyitni képesek nem voltak, tekintve, hogy a kiküldött végrehajtó részint e miatt, részint pedig azért, mert vádlottak eme cselekménye miatt nagy néptömeg g}ülvén össze és ennek jelenlétében a fenforgó viszonyok közt az ellenálló vádlottak ellen eröszakot alkalmazni tanácsosnak nem látszott, eljárását abban hagyni kénytelenittetett, tehát meghagyásának végrehajtásában a vádlottak által erőszakkal akadályoztatott, a fenállott joggyakorlat szerint a nyilvános erőszakoskodás, a btk. 165. §. szerint pedig a hatóság elleni erőszak bűntettét képezi ugyan, minthogy azonban vádlottak büntetése a btk. 2. §-a alapján a fenállott joggyakorlat, mint enyhébb intézkedés alkalmazásával fogházban állapíttatott meg, cselekményük a btk. 20. §-nak 7. pontja szerint vétségnek minősítendő. S. Lajosné szül. S. Zsófia vádlott ellenében beigazoltatott ugyan, hogy K. Sándor foglár puskáját megfogta, és hogy a végrehajtó bejövetelét meggátlandó, kezét elébe tartotta. Minthogy azonban ezen különben is eredmény nélkül maradt cselekménye magában véve erőszaknak vagy bántalmazásnak nem tekinthető, az pedig, hogy az ellentállásban ö is részt vett volna, be nem igazoltatott, őt a btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszaknak vádja és következményei alól felmenteni, ellenben minthogy Gr. Lajos, K. István, K. János és K. Sándor foglárok által igazoltatik, hogy őket nevezett vádlott a kérdéses alkalommal kenyeretlen kutyáknak nevezte, s e szerint ellenében oly cselekmény forog fen, mely ugy a fenállott joggyakorlat, valamint a kbtk. 46. §-a szerint is kihágást képez, őt ebben vétkesnek kimondani, és a btk. 2. §-a alapján a fenállott joggyakorlat, mint enyhébb intéztedés alkalmazásával az ítélet rendelkező részében foglalt büntetésre ítélni kellett. M. Pál vádlott ellenében K. János és S. József tanuk által igazoltatik, miszerint a kérdéses alkalommal az összegyűlt népet az ellenszegülésre ezen szavakkal : «gyertek emberek, ne enged-