Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam I. kötet (Budapest, 1882)

H3 Határozat: Azon vétségek büntethetőségének elévülése vagy el nem évülése, melyek a btk. 2. §-a alapján kihágásnak minősíttetnek : az elévülésnek a kihágásokról szóló törvényben meghatározott szabályai (kbtk. 31. §-a) szerint számítandó. Indokok ; Tekintve, hogy a magyar btk. hatályba lépte előtt elkövetett büntetendő cselekményekre nézve annak 2. §-a szerint az előbbi törvények szabályok vagy gyakorlat intézkedései közül a legenyhébb alkalmazandó : tekintve, hogy e szerint oly cselekmény, mely az előbbi törvény, illetőleg gyakorlat szerint kihágást képezett, habár a magyar btk. szerint vétséget képezne is, csak kihágásnak minősithető s ehhez képest büntethető ; tekintve végre, hogy az idézett törvény ama intézkedése kivétel nélkül mind azon jogszabályokra figyelembe veendő, melyek valamely cselekményre alkalmazandók volnának: ebből folyólag oly cselekményre nézve, mely az előbbi gyakorlat szerint kihágást képezett, a btk. szerint azonban vétséget képezne, de a btk. 2. §-a alkalmazásával jelenleg is kihágásnak minősítendő ; az elévülés tekintetében a határidő nem a btk. 109. §. 5. bekezdése, hanem a kihágásokról szóló btk. 31. §-a szerint számítandó. (1882. febr. 4.) 72. (1882. évi 4. sz. teljes tanács-ülési döntvény.) A btk. 94. §-ának azon tétele, hogy «a vizsgálati fogság a büntetésnek legfeljebb egyenlő idejét pótolhatja» ugy értelmezendő-e, hogy a vádlottra nézve bíróilag megállapított büntetésnek csak fél idő tartamáig lehet a vizsgálati fogságban kitöltött időt beszámítani ? Vagy pedig ugy értelmezendő : hogy a vizsgálati fogság a vádlottra szabott büntetésnek, annyi időtartamát pótolhatja, a mennyi időt a vádlott tényleg a vizsgálati fogságban kitöltött; s igy esetleg a vizsgálati fogság beszámítása, az egész büntetést is kiegyenlitheti-e ?