Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

4 7 kat kielégitve nyilváníttatván, a felperesek sorából egyszerűen kihagyandók voltak. Felpereseknek felebbezése folytán a királyi tábla következőleg ítélt: Az első biróság fentebbi számú és keletű Ítélete azon részében, mely szerint elsőrendű felperes özv. S. Mihálynó szül. S. Erzsébet, továbbá negyedrendű felperes G. István mint kiskorú G. István, term. és törv. képviselője — a felperesek sorából kihagyattuk — mint nem felebbezett érintetlen hagyatik; azon további részében, mely szerint felperesek a dányi 106. sz. telekjegyzőkönyvben 1U telek külsőség felerészére vonatkozó keresetükkel elutasittattak, helybenbagyatik ; többi részeiben azonban feloldatik s az eljáró elsőfolyatnodásu biróság oda utasittatik, hogy annak tisztába hozatala végett, hogy 1. Az 1863. évi május 4. elhalt S. István hagyatéka tekintetében, alperest megillető özvegyi jog ifj. S. István örökhagyó életében vagy azután lett-e és mi módon szabályozva? 2-szor. A mennyiben ily szabályzás nem történt, az a vagyonnak mely részére vonatkozhat; 3 szor. A felek kérelmére becsatolt hagyatéki iratok mellett találtató osztályom egyezségek jogérvényesen létrejöttéknek tekintendők-e s mennyiben ; végre 4-szer. A kereseti ingatlanoknak mely része tekinthető olyannak, mely az örökhagyóra atyjáról származott, ós melyik része olyannak, mely szerzeményi minőségű ; tartson jegyzőkönyvi tárgyalást, s a szükséghez képest a bizonyítási eljárás befejezte után a kifejtettek és kifejtendőkhöz képest a felperesi keresetnek a dányi 106. sz. tjkönyv A. I. 1 — 2. sorsz. a. ós ugyanott A. I. 1—2. sorsz. a. foglalt ingatlanokra vonatkozó pontjai, valamint a perköltség, ügyvédi munkadíj, ítéleti illeték ki általi viselése iránt is hozzon ujabb Ítéletet, Indokolás: 1. Felperesek az V* telek külsőség fele iránt, a végiratban leszállított keresetükkel helyesen utasíttattak el, mert saját beismerésük szerint a szóban forgó ingatlan, e perben nem álló L. Istvánnak, még pedig vétel czimén van tényleg birtokában; annak meghallgatása illetőlag perbehivása nélkül tehát azt, hogy ezen ingatlanhoz felperesek vagy a nevezett vevő bir-e erősebb joggal, megbírálni sem lehet. Többi pontjaiban pedig azért oldatott fel a neheztelt itólet, mert az eddigi tárgyalás során a fenti döntő körülmények a peres felek által kellőleg meg sem vitattattak, de a peres felek kérelmére becsatolt hagyatéki iratok felett is a felek eddig meg nem hallgattattak ; mindezek pedig az ügy alapos elbirálhatására szükségeseknek mutatkoznak; mihez képest a ptr. 108. §-a rendelete értei-