Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

4-3 alperes tényében nem is forog, másfelől a per érdemére legkisebb befolyással sincs. Ezen felebbezés folytán a bpesti kir. itélö tábla 1881. jan. 18. 43,928/80. sz. a. következő Ítéletet hozott: Az eljáró törvényszék Ítélete megváltoztatik, a felperes által T.-Lökön 1877. deczember 8-án alperes részére kiállított s alperes által az ellenirathoz 3. sz. a. eredetben becsatolt lemondási okmány érvénytelennek kimondatik, stb. Indokok : Tekintetbe véve, hogy a B. F., illetve 2-ik sz. a. csatolt bűnfenyitő-birósági határozat, G. alatt csatolt szolgabírói idézvény és A) illetve E) alatt csatolt, alperes meghatalmazottja által felpereshez irott levél egybevetéséből bizonyított tényül tűnik elő az, hogy a felperes által biztosított terményekben 1877. évi november 21-én kiütött tűzeset következtében alperes meghatalmazottja K. Albert a tényállás felderitése czóljából az illető szolgabíróhoz folyamodván, ez által felperes a tűzeset után következő deczember 8-án; szombat napon, felperes ünnepén délután 5 órára, az évszakot tekintve esteli időre, az alperes biztosító társaságtól bírt kötvényeknek magával hozásának meghagyása mellett lakhelyéről T.-Bükről T.-Lökre elővezetés terhe alatt megidóztetett ; hogy továbbá a szolgabíró által az előnyomozás éjnek idején is vezettetett, a mely idő alatt — mig felperes nem is vacsorált — a szolgabíró vacsorázása közben rendőri felügyelet alá volt helyezve ; hogy a szolgabíró által felperesnek letartóztatása és bekisértetóse is kilátásba helyeztetett; hogy felperesnek az ellenirathoz 3. sz. a. csatolt egyezségi, illetve lemondási okirata minden idegen tanú nélkül az előnyomozást teljesítő szolgabíró előttemezése mellett állíttatott ki, még pedig alperes meghatalmazottjának E. alatti levele szerint, a mely pedig az alperes részéről tehető feljelentés ós kérdőre vonatást illetőleg felperes megnyugtatására és felperes jogai biztosítására szolgál, esti tíz és fél órakor állíttatott ki. Ezen bebizonyított tényekből, tekintettel a bűnfenyitö bíróságnak felperest teljesen felmentő határozatára is, a törv. rendts. 155. §. értelmében okszerű következtetés által bizonyítottnak volt veendő, mind az, hogy az alperes meghatalmazottja az előnyomozás vezetése alkalmával folytonosan közelben volt, mind pedig az, hogy felperes a tűzkái-biztositási kötvények alapján fenállott jogairól lemondásra és ezen' lemondásról szerkesztett 3. sz. alatti okirat elfogadása és aláírására oly erkölcsi kényszer által szoríttatott, mely a szabad akarat nyilvánítását kizárja.