Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)
156 szerint is egy pénzeslevól elsikkasztása miatt jogerejüleg 1 évi börtönre itőlve lett, alperes által postamesteri állásából, jogszerüleg mozdittatott el. Felperesnek beadott felebbezése folytán a budapesti kir. itélö tábla 1880. szeptember 23. 33782. sz. a. következő ítéletet hozott : Az első bíróság ítélete helybenhagyatik. Indokok : Felperes keresetét arni állapítja, hogy a zombori postaállomás örökjogu tulajdona s ebbeli állítását az A—E. alatti okmányokkal kívánja bizonyítani. Igaz ugyan, hogy az A. alatti okmány szerint a zombori postaállomás 1799 évben az akkori postamesternő által felperesnek édes atyjára azon kijelentéssel ruháztatott át, hogy eme postaállomás nevezettnek és öveinek örökös tulajdonába bocsáttatik, és kétségtelen, hogy az átruházás a kikötött feltételek mellett a B. alatti szerint felsőbb hatóságilag jóváhagyatott. Minthogy azonban az 1 '/. és 2 7- alatti szabályrendeletek által igazolva van, hogy hosszas szolgálatuk elismeréséül a kinevezett postamestereknek is megengedtetett, hogy az általuk birt postaállomást felsőbb jóváhagyás mellett harmadik személyekre átruházhassák, a nélkül hogy az által az ekként átruházott postaállomás örökjoguvá vált volna, s ily körülmények közt az átruházás ténye az örökjogu minőséget még nem igazolhatja, minthogy továbbá az átruházásnak jóváhagyása a fenállott szabályok értelmében csak a szolgálatnak, nem pedig az átruházás feltételeinek jóváhagyására terjedt, és e szerint a B. alatti okmánynyal igazolt jóváhagyás is csak a szolgálat átruházásának jóváhagyását igazolhatja, de egyébként is a hivatkozott okmányokban foglalt azon rendelkezés, hogy a további átruházás «a szabályszerű)) 10 év lejárta előtt nem kérelmezhető, arra mutat, hogy a postaállomás örökjogu nem lehetett, s minthogy végre 1840. május 2. kelt legfelsőbb elhatározás alapján kibocsátott szabályrendelet 11. §. szerint örökjogu postaállomásnak, csak olyan postaállomás tekinthető, mely ilyen minőségben kir. kiváltságlevéllel adományoztatott s az örökösödési ós átruházási jog csakis ezen kiváltságlevél alapján ítélhető meg, a hivatkozott szabályrendeletek pedig az 1867. évi XVI. t. cz. értelmében jelenleg is érvénynyel birnak : mindezeknélfogva kétségtelen, hogy felperes a zombori postaállomásnak örökjogu minőségét sem az A. és B. alatti, sem pedig az azok alapján keletkezett C. E. alatti okmányokkal nem igazolta, s nem is igazolhatta. Idejárul, hogy a zombori postaállomás a l 5 7. a. való liságára