Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

149 elutasitani kéri felperest azon oknál fogva, mivel az 5557. számú 1000 frtos pénztári jegy alperes részére a budapesti fenyítő törvszék 11989/876. számú végzésével lett kiszolgáltatva, ő a pénztári jegy' hez tulajdonjogot szerzett még akkor is, ha hogy ő azelőtt nem lett volna a jegynek valódi tulajdonosa. Tekintve, miszerint a felperesi kereshetőség ellen emelt alperesi ama kifogás, hogy felperes a kereseti pénztári jegyet nem szerezte meg jogszerűen s annak nem volt tényleges tulajdonosa, W- Regina és W. Zsigmond tanuk hit alatti vallomásával kétségtelenül begyőzöttnek veendő, de felperesnek ezen pénztári jegyhez való tulajdonjoga a felperesileg becsatolt s valódiságára kétségbe nem vont A. B. C. alatti ítéletekkel is megállapittatott, s elsőrendű alperesnek a letéthivatalbóli kiszolgáltatás a pénztári jegyhez tulajdoni jogot nem ád s felperesnek a pénztári jegyhez való tulajdonjoga rendes per nélkül meg nem szüntethető ; tekintve továbbá, hogy a szóban forgó pénztári jegy a bemutatóra szólott és az ily értókpapirosnak birtokosa ós bemutatója az e részben irányadóul szolgáló kereskedelmi törv. 29 9., 300. §§. értelmében annak kizárólagos ós oly korlátlan tulajdonosa, hogy irányában még a netalán korábban szerzett s létezett dologbani jogok sem érvényesíthetők: kétséget nem szenved, hogy miután a többször emiitett pénztári jegy bemutatója felperes bizományosának nyilvánított K. A. M., illetve mint megbízója felperes volt, irányában mint jóhiszemű és jogszerű tulajdonos irányában a pénztári jegy és ann;ik értéke ós járulékai tekintetében a bpesti leánykiházasitó egylet illetve elsőrendű alperes, mint a ki a felperes jogos tulajdonjogát képezett 1000 frtos pénztári jegyhez per- és ítélettel tulajdont nem szerzett, felelősséggel tartozik, miért is, tekintettel hogy alperes a pénztári jegynek a letéthivatalbóli ki- ós átvételét maga sem vonván kétségbe, sőt ezt maga is állította, az ennek fejében felvett 1106 frt 93 kr. s ennek 1877. évi július hó 22-től számítandó 6% kamatai fizetésében marasztalandó volt. Felperes kéréseiének másodrendű alperes mint szavatos irányában támasztott részével elutasítandó volt, mert egyrészről másodrendű alperes az 1000 frt pénztári jegy értékét felperesen jogerejü itólet alapján vette meg, ez ellenében netáni jogait és igényeit annak idején ós helyén perújítással érvényesíthetni jogában állott; másrészről azért, mert felperes azt, hogy másodrendű alperes mint bizományos bizományosi kötelességét nem teljesítette, nemcsak nem bizonyította, sőt azon körülmény, hogy másodrendű alperes felperest az 1000 frtos pénztári jegynek a fenyítő tszék által lett lefoglalásáról annak idejében értesítette, a fel-