Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

146 1036 frt 12 kr. és járulékai iránt, melynek tényállása a követ­kező volt. P. J. felperesnek egy 5557. sz. első hazai takarékpénztári pénz­tárijegyet küldött be értékesítés végett. Felperes a pénzt táviratilag meg is küldé és a takarékpénztárnál a jegyet azonnal fel is mondá. A felmondás alkalmával semmiféle akadály sem forgott fen. Midőn azonban felperes a fölmondási határidő lejártával újból jelentkezett a pénz felvétele végett, arról értesült, hogy a pénztári jegy időközben rendőrileg elkoboztatott ós a fenyitő törvényszékhez bünjelképen beterjesztetett, mivel az V. L. által az első leánykiházasitó-egylet pénztárából, annak kárára elsikkasztatott. Ezen jegy kiadása a fenyitő törvényszék által megtagadtatott; sőt a kérdéses pénztári jegy a fenyitő törvényszék utasitása folytán birói letétbe helyeztetett. Ké­sőbb pedig a per folyama alatt nevezett egylet javára ki is utalvá­nyoztatok. Ennek folytán jogában áll a felperesnek kártéritést köve­telni, a mit a fenti összegben felszámit. A szóváltások befejezése után ez elsőbiróság részéről 50729/875. sz. a. 1876. január 31-én a következő itélet hozatott: Ha felperes a főesküt leteszi arra, hogy azon hazai első taka­rékpénztári jegy, melyet neki alperes beváltás végett 1874. évi július havában küldött, az 5557. számmal volt ellátva, az esetre tartozik alperes a kereseti összegből 1004 frt 40 krt és 1000 frt után 1874. évi július 31-től számítandó 6% kamatait felperesnek megüzetni. Indokok: Alperes az általa beváltás végett felperesnek kül­dött takarékpénztári jegynek a bűnfenyitő tszék által B. szerint zár alá vett 5557. számú takarékpénztári jegygyei való azonosságát tagadásba vévén, és ennek folytán felperes egyéb bizonyíték hiányá ban alperest az azonosság tekintetében a főesküvel kínálta meg, ezen alperes által visszakínált főesküt tekintettel arra, miszerint az A. alatti tszéki végzéssel teljes próbaerejúleg igazoltatott, hogy a zár alá vett takarókpénztári jegy az 5557. számot viselte , az eskü által tehát csak az bizonyítandó, hogy az alperes által küldött pénztári jegy is ugyanazon számmal volt ellátva, az itélet határozó részében foglalt alakban oda ítélni és letétele esetére alperest a kere­seti összegből 1004 frt és 40 krnak és 1000 frt után 1874. július 31-tői számítandó 6% kamatnak megfizetésére kötelezni kellett. Mert alperes maga beismeri, hogy az 1000 írtról szóló pénz­tári jegyet beiratás végett felperesnek megküldte, beismeri továbbá, hogy annak értékét felperestől megkapta, az A. alattival pedig iga-

Next

/
Thumbnails
Contents