Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

142 annak 1865. augusztus 28-tól esedékes 6% kamatját, templomalapitványi összeget, s végül I). alatti okmány szerint 10 frt 50 kr. és 1872. deczember 18-tól számított 6% kamatjait helybeli kórházalapjának, valamint 10 frt 40 kr. perköltséget 8 nap alatt egyetemleg végrehajtás terhe mellett fizetni, ellenben felperes A. B. követelés másod felére ezennel elutasittatik. Indokok : Elsőrendű alperes meg nem jelent, a többi alperestársak pedig nem tagadták azt, miszerint a meg nem jelent alperes a kereseti összegekkel nem tartoznék, A. B. ós C. kötelezvényeket alá nem irta, ós D. szerint nem lenne örököse s nem örökölt volna K. Mihály után, csupán tagadásba veszik R. Anna aláírását és a fizetési kötelezettség magárai elvállalását, elsőrendű alperes újbóli idéztetése ellenére meg nem jelent, az okiratra hivatkozott, felperes pedig alperesek aláirásainak meggyengítésére, puszta érveléseken kivül sernmi bizonyítékot fel nem hozván, az eredeti kötvényeket a perhez csatolt másodlatait tárgyaláskor elő sem mutatá, a kéziratok egymássali egybehasonlitását nem kérelmező, alpereseknek azon állításait tehát, hogy néhai édesanyjuk R. Anna a kereseti kötelezőket alá nem irta, fizetési kötelezettséget magára nem vállalt, meg nem czáfolta, s a többivel nyilvánvaló tények és bizonyítékok biányából elutasítani kellett, egészben marasztalás egyetemlegesség hiányából kimondható nem volt. C. D. kötvények szerinti alperesek marasztalása rejlik a prrts. 111. §-án, alperestársak pedig egyetemleg marasztalását azért kellett, mert maga az ajándékozási okmány kimu tatja azt, hogy alperes gyermekeinek illetőleg unokáinak egész vagyonát visztehertől menten elajándékozá, a szükséges öröklési jogügyletnek ilykópeni megkötése által jogosítva vannak a hitelezők az ajándékozó terheit örököseitől követelni, és azt az örökösök, örökség czimén is fizetni tartoznak, az egyetemlegesség magából pedig a törvényből kifolyván. Kamatok fizetése kikötve volt, s nem tagadtatott, miszerint azokat alperes — mikép a keresetben előadva van, — fizette, azok fizetésében mint az adósságok törvényszerű járulókaiban marasztalandók voltak. Mindkét félnek beadott felebbezése folytán a kir. tábla következő ítéletet hozott: A kir. járásbíróságnak ítélete a prts. 290. §. szerint elsőrendű alperes részéről is felebbezettnek vétetvén, mint olyan megváltoztatik, és elsőrendű alperes mint egyenes adós, a többi alperes pedig mint elsőrendű alperes által megajándékozottak, és redig 2., 3., 4., 5., 6. és 7. rendű alperesek az 1873. évi február 16-án kiál -