Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

124 fenforgó körülmények, a vétség csekély mérve oly indító okok vol­tak, a melyek folytán vádlott által a bűnvádi eljárás meginditása miatt elszenvedett huzamosb időn át való felfüggesztés vádlottnak fegyelmi büntetésképen betudandó volt. Vádlottnak költségekben való ma­rasztalása az elitéltetésnek folyománya. A hagyatéknak nem*a végrendelet szellemében törtónt felosz­tása nem tartozván a fegyelmi bíróság elbirálása alá, miért is jelen ítélet arra ki nem terjeszkedik. A 94 frtos nyugta, ugy a 78 frt 61 kr. összeg betételének a valónál korábbi keltezése, vádlott mulasztásának folyományaként lévén tekintendő, ennélfogva ezen cselekmények nem voltak mint külön-külön vádbeli cselekmények elbirálandók. A kir. ügyésznek úgyszintén panaszlottnak felebbezése foly­tán a magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék 1881. június 24-én 215. sz. a. következő Ítéletet hozott: Az elsőfolyamodványulag eljárt fegyelmi bíróságnak fenidé­zett keltű és számú ítélete a vétkesség és a költségek kérdésében helybenhagyatik ; a büntetésre nézve azonban akkép változtatik meg: hogy vádlott büntetésül az 1874. 35. t. cz. 180. §-a b) pontja alapján 50 frt pénzbüntetésnek 15 nap s végrehajtás terhe alatti megfizetésére Ítéltetik. Indokok: Az elsőfokú fegyelmi bíróság Ítéletének a vétkes­ségre vonatkozó része, az e tekintetben felhozott indokokból hely benhagyandó volt annál is inkább, mivel az azokban helyesen elő­adott tényállás és bizonyítékok szerint, semmi kétség sem foroghat fen az iránt, hogy vádlott B. Mihály a L. Tamás-féle hagyaték tárgyalása alkalmával tanúsított eljárása által oly kötelességszegést követett el, mely az 1874. 35. t. cz. 129. §-ának első és 179. §-nak második bekezdésében meghatározott, és a 172. §. szerint megtor­landó fegyelmi vétségnek tónyálladékát állapítja meg. Ellenben ugyanazon elsőfokú fegyelmi bíróság ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó részét megváltoztatni kellett azért, mert vádlott ellenében oly büntetés lett alkalmazva, a milyent az 1874.35. t. cz. egyáltalában nem is ismer, és mert a törvényen nem alapuló ilyen büntetés semmi körülmények között helyt nem fog­lalhat. Miért is egyrészt figyelembe véve azt, hogy az előiratok tanu­sága szerint vádlott fegyelmileg megbüntetve már volt ugyan, de a többször idézett törvónyczikk 182. §-ában elősorolt esetek egyike sem forog fen, a vádlottat terhelő vétség pedig nincs a törvényben

Next

/
Thumbnails
Contents