Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

'.Ki bezett; tekintve, hogy vádlott B. Ferenczaek az atyja, az ő kárára elkövetett lopásra vonatkozólag a vógtárgyaláson kijelentette, hogy fiának megbüntetését nem kívánja: ezen vádlott, e lopásra vonatko­zólag a B. T. K. 2-ik és 116. §§. alapján, s tekintettel a B. T. K. 343. §-ára fel volt mentendő, illetőleg az ellene hozott ítélet hatá­lyon kivül volt helyezendő. Minthogy azonban B. Ferencz, a kérdé­ses lopást T. Istvánnal együtt követte el; ámbár a kárositottnak a bűnvádi eljárástól való elállása csakis fiára vonatkozott : mindazon­által tekintettel a B. T. K. 116. §-ának rendelkezésére a törvény megszüntető hatályát T. Istvánra is ki kellett terjeszteni. Az első­és másodrendű vádlottakat illetőleg, az alsóbb bíróságok Ítéletében kiemelt hivatkozás azoknak cselédi minőségére mint súlyosító körül­ményre mellőzendő volt azért, mert ezen körülmény benfoglaltatik a bíróságok által a minősítés ós büntetés alapjául elfogadott 336. §. 7. pontjában, s ez által ki van fejezve és a büntetés súlyában be van foglalva, hogy vádlottakat nemcsak az terheli, hogy a lopást betö­réssel (336. §. 3. p.), hanem az is, hogy azt cselédi minőségökben (336. §. 7. p.) követték el. De mellőzendő volt a B. T. K. 336. §. 6. pontjára való hivatkozás is ; mert vádlottak irányában tolvajszö­vetség azon értelemben, melyben ez a törvény által vétetik, s mely vagy ismert tolvajoknak valamely lopás közös keresztülvitelére való szervezkedését és a lopásnak általuk való véghezvitelét illetőleg megkísérlését, vagy pedig, habár nem ily egyéneknek, de határozat­lan számú lopások czéljára való szövetkezetet feltételezi, a jelen ecetben meg nem állapitható. A másodbiróság Ítélete azon részben, mely szerint T. István, B. Lajos, M. János és K. B. Sándor által elkövetett cselekmény orgazdaság vétségévé minősíttetik : nem azon okból hagyatik helyben, mintha ők nem tudták volna, hogy azon dolgok, melyeket ők, az ítélet indokaiban megjelölt módon megsze­reztek, lopás büntette által jutottak előbbi birtokosaik kezeihez, mert ők tudták, hogy cselédektől vették meg gazdájuktól ellopott gabo­nát: hanem helyben kellett hagyni azért, mert vádlottakra T. István kivételével a kir. ügyész nem indítványozott a B. T. K. 24. §. értel­mében a börtön legkisebb időtartamának is megfelelő büntetést. T. Istvánra nézve pedig a büntetés nem emeltetett azért, mert a kir. ügyész ezen vádlott irányában nem felebbezett; de ezen vádlott a vád egy része alól ezúttal fel is mentetvén, a másodbirói ítéletben megállapított büntetés reá nézve megfelelőnek találtatott. A három első vádlott, kik betöréssel s részben cselédi minőségben, tehát több­szörös súlyosító körülmények közt követték el a lopást, súlyosabban,

Next

/
Thumbnails
Contents