Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

'.Ki bezett; tekintve, hogy vádlott B. Ferenczaek az atyja, az ő kárára elkövetett lopásra vonatkozólag a vógtárgyaláson kijelentette, hogy fiának megbüntetését nem kívánja: ezen vádlott, e lopásra vonatkozólag a B. T. K. 2-ik és 116. §§. alapján, s tekintettel a B. T. K. 343. §-ára fel volt mentendő, illetőleg az ellene hozott ítélet hatályon kivül volt helyezendő. Minthogy azonban B. Ferencz, a kérdéses lopást T. Istvánnal együtt követte el; ámbár a kárositottnak a bűnvádi eljárástól való elállása csakis fiára vonatkozott : mindazonáltal tekintettel a B. T. K. 116. §-ának rendelkezésére a törvény megszüntető hatályát T. Istvánra is ki kellett terjeszteni. Az elsőés másodrendű vádlottakat illetőleg, az alsóbb bíróságok Ítéletében kiemelt hivatkozás azoknak cselédi minőségére mint súlyosító körülményre mellőzendő volt azért, mert ezen körülmény benfoglaltatik a bíróságok által a minősítés ós büntetés alapjául elfogadott 336. §. 7. pontjában, s ez által ki van fejezve és a büntetés súlyában be van foglalva, hogy vádlottakat nemcsak az terheli, hogy a lopást betöréssel (336. §. 3. p.), hanem az is, hogy azt cselédi minőségökben (336. §. 7. p.) követték el. De mellőzendő volt a B. T. K. 336. §. 6. pontjára való hivatkozás is ; mert vádlottak irányában tolvajszövetség azon értelemben, melyben ez a törvény által vétetik, s mely vagy ismert tolvajoknak valamely lopás közös keresztülvitelére való szervezkedését és a lopásnak általuk való véghezvitelét illetőleg megkísérlését, vagy pedig, habár nem ily egyéneknek, de határozatlan számú lopások czéljára való szövetkezetet feltételezi, a jelen ecetben meg nem állapitható. A másodbiróság Ítélete azon részben, mely szerint T. István, B. Lajos, M. János és K. B. Sándor által elkövetett cselekmény orgazdaság vétségévé minősíttetik : nem azon okból hagyatik helyben, mintha ők nem tudták volna, hogy azon dolgok, melyeket ők, az ítélet indokaiban megjelölt módon megszereztek, lopás büntette által jutottak előbbi birtokosaik kezeihez, mert ők tudták, hogy cselédektől vették meg gazdájuktól ellopott gabonát: hanem helyben kellett hagyni azért, mert vádlottakra T. István kivételével a kir. ügyész nem indítványozott a B. T. K. 24. §. értelmében a börtön legkisebb időtartamának is megfelelő büntetést. T. Istvánra nézve pedig a büntetés nem emeltetett azért, mert a kir. ügyész ezen vádlott irányában nem felebbezett; de ezen vádlott a vád egy része alól ezúttal fel is mentetvén, a másodbirói ítéletben megállapított büntetés reá nézve megfelelőnek találtatott. A három első vádlott, kik betöréssel s részben cselédi minőségben, tehát többszörös súlyosító körülmények közt követték el a lopást, súlyosabban,