Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

64 alkalmazása mellett panaszlott hátrányára súlyosabban nem minősíthető, a könnyű testi sértés kihágása miatt reá kimért 14 napi fogság a kihágásokról szóló B. T. K. 15. §-ának rendeletéhez képest ugyanily tartamú elzárásra átváltoztatik ós a büntetésként nem alkalmazható fájdalomdíj fejében megalapított 10 frt összeg a B. T. K. 311. §-a értelmében a testi sértés által okozott kárnak megtérítése czimén ítéltetik meg, végre az elsőbirósági ítélet azon intézkedése, hogy a panaszlottra kiszabott fogság, illetve a jelen ítélet által megalapított elzárás katonai szolgálata kitöltése után leend foganatosítandó, miután a végrehajtásnak miként leendő eszközlése az ítélet tárgyát nem képezheti, mellőztetik és hatályon kivül helyeztetik. 22. Büntethető-e a hivatalnok azon eselekménye, hogy a kezelésére bizott pénztárból a jöv hónapra való fizetését lejárat előtt kiveszi ? (1880. február 8. 8574. sz. a.) A veszprémi kir. törvényszók : Cs. Elek, postamester, a hivatali sikkasztás bűntettében bűnösnek kimondatik, az ítélet jogerejétől számítva egy havi börtönre ítéltetik. Indokok : Cs. Elek vádolva volt, hogy ő mint postamester a kezelése alatti állami pénzekből 249 frt 63 krt jogellenesen elvont, az elvont összeget saját czéljaira fordította, s ez által sikkasztást követett el. Cs. Elek ezen vád ellen tiltakozik, s mentségére azt hozza fel, hogy a 249 frt 63 krból 106 frt 67 krt mint tiszti fizetését vette fel, a még fenmaradt 142 frt 96 kr. hiánylatra pedig azt mondja, hogy azt nem tudja, honnét eredt. Ámde ezen mentsége, illetőleg állítása vádlottnak birói figyelmet nem érdemel. Ugyanis vádlott önmaga beismeri, hogy a vizsgálat alkalmával a kezelése alatti állami pénzekből 249 frt 63 kr. hiány volt, hogy ezen hiány az ő kezelése alatt keletkezett, szintén beismeri, valamint beismeri azt is, hogy ezen összegből 106 frt 67 krt saját czéljaira fordított, hogy pedig vádlott ez összeg kivételére nem volt jogosítva még akkor, midőn azt kivette, a postaigazgatós ágnakhivatalos értesítéséből, de vádlottnak vallomásából is kitűnik, mely szerint azon összeget, melyet 1877. július 3-án a pénztárból kivett, csak azon hó 8-án lett volna még jogosított kivenni. Ezek szerint tehát, ha vádlottnak azon állítása, mely szerint 142 frt 96 kr. hiány tudta nélkül keletkezett, valónak vétetnék is, minthogy vádlott a 106 frt 67 kr. öszszegnek jogtalanul történt elvonását és saját czéljaira felhasználását