Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

61 csődtömegének gondnoka volt s nekie a csődtömegen, melyet alperes eskü alatt a jegyzőkönyv szerint 11289 frt 36 krnyi s illetve a be nem hajtható 4755 frt követelések levonása után 6634 frt 26 krnyi értékben felfedezett, kezelés alá adatott, felperesek jogelődje azonban ezen csődtömeg kezelése és hová fordítása iránt be nem számolt és a csődperiratokból jelesen az 56446/1865. sz. a. beadványhoz csatolt jegyzőkönyvből csak az tűnik ki, hogy a bolti áruk és felszerelvónyek 1429 frt 30 kron eladattak, a bntorzat pedig alperes nejének kiadatott, vajon azonban ezen összeg az E. Rozália-féle követelés törlesztésére valóban fordittatott-e? ezen körülmény a csődperiratokban nem foglaltatik; tekintettel továbbá arra, hogy a csődperbeli iratok szerint a csődbe bejelentett hitelezők követelései nem csak hogy ki nem elégíttettek, sőt ellenkezőleg a csődeljárás a csődvagyon hiánya miatt megszüntetetett, felperesek tartoztak volna igazolni azt, hogy jogelődjük a bolti árukért és felszerelvényekórt kapott összegen kivül, más csődbeli értéket vagy követelést be nem szedett. Minthogy pedig felperesek ezen döntő ténykörülményt be nem bizonyították, annálfogva az első bíróság Ítéletének megváltoztatásával, felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. Mindkét fél felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék 1881. jan. 18. 7910. sz. a. következő ítéletet hozott: Tekintve, hogy felperesek jogelődje Z. Károly azon időben, midőn a kereseti követelést a Pannónia gőzmalom részvénytársaságnak kifizette, alperes csődtömegének gondnoka volt és hogy mint ilyen az illető csődiratok tanúsága szerint létező csődvagyont kezelt is; tekintve továbbá, hogy miután felperesek jogelőde ilyen viszonyban állott alpereshez, illetőleg csődtömegéhez, az ezzel a dolog természete szerint összekötött felelősség szükségkép feltételezi azt, hogy jogelődjük, a volt csődtömeggondnok jogán alperes, mint a csődben állott bukott ellen, követelőleg fellépő felperesek részéről első sorban igazoltassék, miszerint jogelődjük csődtömeggondnoki kötelességének rendes számadás beadása által kellően megfelelt legyen. Tekintve végre, hogy ezen kötelesség teljesítése felperesek részéről nem igazoltatott és a csődiratokban sem ennek nyoma nem találtatik, hogy tehát ekként a csődvagyon kezelésének eredménye számadásilag oly módon kimutatva nincs, mely minden kételyt kizárna az iránt, hogy ezen vagyonból semmi sem maradt fen, mi a kérdésben forgó követelés leapasztására fordíttathatott volna, és így