Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

5 más bizonyíték hiányozván, és ilyen a vizsgálat folyamán felderít hető nem lévén, ezen vádlottaknak a kérdéses tényre és annak körülményeire vonatkozó vallomását, annál inkább el kellett teljes bizonyítékul fogadni, minthogy a vallomások egyrészt a vizsgálat más adatai által nemcsak meg nem czáfoltattak vagy meg nem gyöngittettek, hanem egyenesen megerősittettek a H. Imre hullájának feltalálása után 1879. évi január 31-ik és február 2 ik napján, s igy három nappal a halál után felvett szemlével és orvosi véleménynyel, mely szerint a hullán más személy által elkövetett bármi erőszak nyomai hiányozván, a halál öngyilkosságból származottnak véleményeztetett; másrészt pedig a nevezett vádlottaknak, ugy ezen, valamint az általuk elkövetett számos bűntettekre nézve tett őszinte és önmagukat bevádoló nyilt és körülményes vallomásaikkal, melyek a vizsgálat egyéb eredményei szerint, minden elfogadható alapot kizárnak arra nézve, hogy H. halálát, egyéb bizonyítékok teljes hiánya mellett, más okok, illetőleg más cselekmény következményéül bíróilag megalapítani lehessen, mint a melyből az, vádlottak érintett vallomásai szerint származottnak nyilvánittatik. Ezt alapul elfogadva, ebből következőleg bebizonyitottnak kellett venni, hogy vádlottak H. Imre czimboraságában évek során át számos büntettet, nevezetesen több erőszakos és közönséges lopást követtek el, de minthogy később H. Imre saját bűntársait dohánycsempészet miatt feljelentette és libalopás miatt is üldöztetvén, előttük kijelentette, hogy elfogatása esetében minden eddig elkövetett bűntettét ós társait feljelentendi; ezenfelül pedig bűntársának S. Józsefnek házát felgyújtván, és társaiban azon meggyőződést is felébresztvén, hogy N. Ádámnak, K. József lakásául szolgált házát is ö gyujtotta fel> m<% azzal is fenyegetődzött, hogy a fél falut felgyuj tandja, bebizonyitottnak kellett venni, hogy a nevezett négy vádlott ezen ugy reájuk, valamint másokra is fékezheilenül veszélyes embernek kivégzését elhatározták és ennek mikénti véghezvitelét egymásközt megbeszélvén és megalapítván, abban egyeztek meg, hogy a szövetségükben lévő E. József, H. Imrének kóbortársa, a megállapodásra következő napon, valamely ürügy alatt magával hivja H. Imrét és kedden este a szentmihályfalvi uton visszatérve, ez uton találkozandnak K. Józseífel, M. Józseffel és S. Józseffel, a hol és a midőn az ekkép közös egyetértéssel elhatározott kivégzést vóghezviendik. Vádlottak önvallomása által bebizonyitottnak kellé elfogadni továbbá, hogy ők H. Imre megölésének czéljából, a megjelölt napon, vagyis kedden, botokkal, baltával és vasvillával ellátva, a szentmihályfalvi