Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

237 Ezen vallomását S. Ádám a vógtárgyaláskor is hitelesítette, hozzáadván még, hogy még mielőtt V. összerogyott, ő társát a további bántalmazásban megakadályozandó, V.-t karjaival elfedte, azonban társa az ütlegelést folytatta s őt is megütötte, minek következtében félre állt és nézte, mint üti társa V.-et, és miután az öszszerogyott, társa, ki csizmában volt, reáugrált és gázolta. Vádlott M. János a végtárgyaláskor habozó ósingatr.g előadás közben V. leveretósére vonatkozó beismerését hitelesítette, társának szembe mondása daczára azonban tagadta, hogy V.-et gázolta volna, ámbár a vizsgálatkor és a hitelesítéskor is beismerte, hogy társa papucsban volt, tagadta továbbá, hogy V.-et ennek összerogyása után is bántalmazta volna. Ezen beismerések mellett a hit alatt kihallgatott P. Viktor bizonyította, hogy M. János a földön fekvő V.-et ütötte, s hogy ezután mindkét vádlott elhurczolta őt. Az előadottak szerint, minthogy az orvosi vélemény által tárgyilag constatált emberölés alanyi oldalát illetőleg S. Ádám beismerésével bizonyítva van, hogy ö V. bántalmazásában részt vett, ellenben arra nézve, hogy ő V.-et közvetlenül összerogyása előtt megütötte volna, bizonyítók fel nem merült; minthogy továbbá M. János ellen ugy saját beismerése mint P. Viktor tanú vallomása által bizonyítva van, hogy V.-et annak összerogyása előtt és utána ütötte és az orvosi látleletben emiitett gázolások a papucsban volt, S. Ádámtól nem szírmazhattak, ellenben azok elkövetésével szintén M. János terheltetik társa által, és minthogy végül V. elhurczolásában beismerésük szerint mindketten részt vettek: őket a btkv. 279. §-a értelmében a szándékos emberölés bűntettében, és pedig M. János vádlottat mint tettest, S. Ádámot pedig a vádbeli cselekmény elkövetésének megkönnyítését előidéző tevékenységéhez képest a btkv. 69. §-a b) pontjának megfelelően mint bűnsegédet bűnösöknek kimondani kellett. S. Ádám ellenében a btkv. 72. §-a alapján a 279. § ban megállapított büntetési mérven alól kiszabott szabadságvesztés-büntetés meghatározásánál enyhítő körülmény rovatlan előélete és töredelmes beismerése, súlyosító a bántalmazás teljesen indokolatlan volta, és a megölt V.-el való embertelen elbánás ; ugyanazon súlyosító körülmények és különösen még az, hogy a már összerogyott áldozatot is ütötte, kegyetlenül gázolta, valamint azon körülmény, hogy társának figyelmeztetése daczára folytatta az ütlegelést, valamint rovott előélete terhelik M. János vádlottat és szolgáltak alapul a 279. §-bin