Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)
219 104. Ha felperes csakis alperes beismerésével kíván bizonyítani, alperes pedig a felperes által visszakövetelt, szerződés kiitésekor adott felnifizetést beismeri azzal, hogy ezen felülözetés visszatérítése a szerződés felbontása alkalmával neki elengedtetett, felperes keresetével mint nem igazolttal feltétlenül visszautasítandó, mert a beismerést annak egész terjedelmében tartozik elfogadni. (1881. május 3. 12785. sz a.) A zentai királyi járásbíróság V. Pál, János, András, István, Anna, Ilona, Erzsébet és Rozália felpereseknek, L. István eileni 200 frc s jár. iránti sommás perében következőleg itélt: HaL. István leteszi a főesküt arra. hogy felpereseknek jogelőde, a viszcsere létrejöttekor alperesnek a 190 frtnyi felülfizetési összeg visszafizetését elengedte, ez esetben felperesek keresetükkel elutasittatnak. Indokok: Alperes felpereseket néhai V. János utáni örökösöknek elismervén, ezeknek kereshetósi joga beigazoltnak volt tekintendő. A kereseti felülfizetési összeg megítélése tekintetéből, minthogy felperesek, az alperes által nekik arra nézve, "hogy a viszcsere felpereseknek jogelőde és alperes között akként történt, hogy alperes tartozik a kapott 190 frt felülfizetési összeget felperesek jogelődének visszafizetni)) kinált főesküt — miután a viszcsere létrejötténél jelen nem voltak — el nem fogadták, s azt alperesnek vissza nem kínálták, a felperesek által maguk részéről felajánlott abbeli főeskü, «hogy édes atyjuk gyermekeinek kijelentette, miszerint halála után a felülfizetési összeget alperesen keressék)), nem döntő, határozatlan ténykörülményt tartalmazván s alperes állítása valódiságát ki nem zárván, eskü pedig felperesek által alperesnek nem kináltatván, egyéb bizonyíték hiányában az alperes által a maga részére felajánlott abbeli főeskü : «hogy felperesek jogelőde a viszcsere létrejöttekor a 190 frtnyi felülfizetési összeg visszafizetését elengedte)) alperesnek mint ezen döntő ténykörülményről egyedül közvetlen tudomással biró félnek, a jelen perben előadott körülményeknél fogva, a p. t. r 235. §. alapján megítélendő. Felpereseknek felebbezése folytán a kir. tábla következő ítéletet hozott: Tekintve, miszerint azon körülmény, hogy felperesek édes atyja, néhai V. János, a keresetbe vett felülfizetósi összeget a csereszerződésnek 18(19. évi október hóban történt megszüntetésétől kezdve, egész 1877. évi april 17-én bekövetkezett haláláig, tehát