Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)
216 let indokai eltérést nem tartalmaznak, az általa felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. Indokok : Helyben volt hagyandó a kir. tábla által megállapitott azon minősítés, hogy a vádlott által G. József ellen elkövetett cselekmény nem a gyilkosság kísérletének, hanem a szándékos emberölés kísérletének bűntettét képezi, és pedig helyben volt ezen intézkedés hagyandó részben a kir. tábla ítélete indokaiban helyesen felhozott ténykörülmények és az ezekből származtatott és e helyütt is elfogadott azon következtetés alapján, hogy vádlott puskájának a felhozott ténykörülmények közötti elsütése, gondatlanságnak nem tulajdonitható, hanem hogy az, vádlott elhatározásának és szándékának volt következménye. De nem volt elfogadható a kir. tábla azon indoka, hogy ezen cselekmény azért nem képezi a gyilkosság kísérletét, mert a bűn-, tettre okul szolgált cselekedet és a bűntett végrehajtásának meg kezdése közt alig mult egy óra. A gyilkosság előre megfontolt szándékot tételez fel ugyan, a mi minden körülmény közt a cselekmény elkövetését feltüntető gondolat és annak megfontolt szándókká érlelése között egy bizonyos időnek lefolyását feltételezi, azonban ezen idő egy óránál sokkal kevesebb is lehet, és az, hogy a gyilkosság büntette azért volna kizárva, mert az ezt tárgyazó gondolat felébredése, és a végrehajtás között egy óra nem mult el, a megfontolt szándék lényeges kellékeinek feltételeit messzebbre helyezné, mint ez a dolog természeténél fogva szükséges és megengedhető. Mindazonáltal nem forog fen a jelen esetben a gyilkosság bűntettének kisérlete azért, mert nincs bizonyítva, hogy azon időtől fogva, midőn vádlott G. József által megveretett, azon időig, midőn az, ez utóbbi ellen fegyverét kisütötte, vádlott nyugodt kedélyállapotban lett volna. Minthogy pedig az előre megfontolt szándéknak, mindenesetre elmaradhatlan lényeges föltételét a kedélynek megfontolásra képesített állapota, vagyis nyugodt állapota képezi ; és minthogy a vizsgálat adatai nemcsak bizonyítékot nem nyújtanak a nyugodt kedélyállapotnak létezésére, hanem ellenkezőleg elegendő támpontot nyújtanak arra, hogy vádlott megveretésétől fogva, folytonosan ingerült, s hányatott lélekállapotban volt: ezen oknál fogva nem lehetett őt a gyilkosság kísérletében bűnösnek kimondani. Helyben volt hagyandó a kir. tábla Ítéletének azon része is, melylyel vádlott H. megsérülése miatt a vádtól és büntetéstől felmentetett. H. megsértése ugyanis, gondatlanságból okozott testi sértést