Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

212 társát, hogy viszonozzák a szivességet s adják össze amannak részére a 30 krt, vagy ők is hozassanak még annyi értékű pálinkát. Ezt azonban Cz. és Sz. kereken megtagadták, sőt B.-t durván sértegették, mire az azon szavakkal, hogy ;ly rossz emberekkel szóba sem áll, a korcsma belső szobájába távozott egyik pajtásával. De itt alig ültek le, nevezettek utánuk jöttek s B.-t feleletre vonták kifejezéséért, mire erős szóváltás keletkezett, és Sz. B.-t földhöz vágta s fojtogatta, mit később ismételt és pedig Cz. közreműködésével. Végre is többszöri bántalmazás s megtámadtatás után B. kaszájához kapott azt felvette s vele hadonázott, hogy hozzá ne férhessenek, mi azonban megtámadok nem riasztotta vissza, támadásukat tovább folytatták, s ekkor B. magát megvédelmezendő, kaszájával Cz.-t nyakszirten ütötte ugy, hogy az szörnyet halt. Az eperjesi törvényszék 1880. jan. 30. vádlottat az emberölés bűntettében bűnösnek kimondotta s 1 évi börtönre Ítélte. A királyi tábla helybenhagyta. A legfőbb ítélőszék felmentette. Indokok : A vizsgálat során kiderített tényálláshoz képest B. István, a ki több tanú vallomása általiserősitett M. G-yörgy községi biró tanuzása szerint, ugy szorgalom, mint erkölcsiség s józanság tekintetében a falu ifjúságának például szolgált, néhai Cz. János és Sz. György által minden ok nélkül megtámadtatván, azok által földhöz vágatott, fojtogattatott és midőn másodszori megtámadása után, támadói kezei közül kimenekült s az ivószobából tovább menekülni szándékozott, azonban ez neki az elzárt ajtó miatt nem sikerült, az öt folyton üldözőknek magától való távol tartása ós a fenyegető veszély elhárítása végett, az ajtó megett levő kaszát felkapta, és kényszerhelyzetében azzal hadonázott; ekkor Cz. János mint ismeretes verekedő, ahelyett hogy vádlott elleni további üldözésével felhagyott volna, J. György s F. Mihály tanuk határozott vallomása szerint azon szavakkal: «Nem félek én a te kaszádtól», vádlottat újra megrohanta és oly közel jött hozzá, hogy ez szorult helyzetében a kezében levő kaszával oly erős ütést intézett nevezett támadója felé, hogy ezt a kasza sarka nyakszirten találván, azonnal halva rogyott össze. Mindezek birói fontolóra vétele mellett, jelen esetben vádlott harmadszori megtámadtatása pillanatában, támadója ellenében jogos önvédelemben forogván; cselekménye beszámithatósága a btk. 79. §. értelmében teljesen ki van zárva.