Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

158 tárgyát nem képezheti. Végrehajtató azon kérelme, hogy a viszárverést szenvedettek a felszámított költségekben elmarasztaltassanak, mint a sorrendi tárgyalás körébe szintén nem tartozó, figyelembe nem vétethetett. Végrehajtatónak, valamint K. János és B. Lajos felebbezése folytán a budapesti m. kir. itélő tábla 1880. november 23. 44087. szám alatt következő végzést hozott: Az elsőbirósági végzés a késedelmes vevők, névszerint K. János ós B. Lajos által viselendő veszteségre vonatkozólag részben megváltoztatik és K. János a terhére megállapított 1474 frt 72 kr. vételár-különbözet után, B. Lajos pedig az őtet terhelő 1631 frt vételári különbözet után 1877. szeptember 23-tól kezdve a kifizetésig járó 6% kamat kifizetésére, továbbá mindketten 1 frt 95 kr. bélyegköltsóg megtérítésére is köteleztetnek. Egyszersmind az általuk bánatpénz fejében letett 800 frt s illetve 360 frt elveszettnek mondatik ki. Egyéb felebbezett részében azonban az elsőbirósági végzés hagyatik helyben. Indokok: Mert a prdtrts 459-ik §-a első és második bekezdésének kapcsolatos rendelkezései szerint a késedelmes árverési vevő, ha az árverési feltételek meg nem tartása végett az illető ingatlanoknak ujabbi árverése az ő veszélyére elrendeltetett, egyfelől bánatpénzét, mintegy büntetéskép feltétlenül elveszti, ezenfelül pedig az ujabbi árverés kedvezőtlen eredménye esetében, az ezáltal a végrehajtási tömeget érő veszteséget teljesen pótolni tartozik. Mert e szerint, tekintve, hogy ily veszteséget nemcsak az árkülönbözet, hanem annak időközi késedelmi kamata is képezi, mely különben a végrehajtási tömeg javára esett volna, K. János és B. Lajos késedelmes árverési vevők, a terhükre eső árkülönbözet után 1877. szeptember 13-tól kezdve, mint a mely napon a viszárverés alá bocsátott birtokok első izben elárverezve lettek, 6% kamat fizetésére is kötelezendők voltak. Valamint az 1880, april 26. felvett tárgyalási jegyzőkönyv bélyegét is, miután bár az ujabbi sorrendi tárgyalás mulasztásuk által vált szükségessé, szintén terhükre megállapítani kellett. Mert a tárgyalási dij, valamint a prdtrts 446-ik §-a szerint a végrehajtási tömeget terhelő előnyös tételt nem képez, ugy a késedelmes vevő terhére sem állapitható meg. Mert a kielégítési sorrend jelen végrehajtási ügyben már jogérvényesen megállapítva lévén, a telekkönyvi hatóság helyesen intézkedett akkor, midőn a késedelmes vevők által fizetendő vételár különbözetet