Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

134 hivatkozott és a pótvizsgálat folyamán kihallgatott tanú által megczáfoltatott ; mindezeknél fogva az elsőbirósági itélet megváltoztatásával, vádlottat a gyújtás bűntettében bűnösnek kimondani, és tekintettel az erkölcsi bizonylattal tanúsított rovott életére, az ítéletben kitett büntetéssel fenyíteni, és a rabtartási költségek megtérítésében bűnössé lett kimondása folytán marasztalni kellett. A kir. Curia mint legfőbb ítélőszék : A kir. ítélő tábla ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítélete, azon módosítással, hogy özvegy K. Sándorné vádlott a gyújtogatás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól bizonyíték hiányában felmentetik, az abban felhozott indokok alapján, különösen pedig a következő indokoknál fogva hagyatik helyben Indokok : Vádlottnő a szolgabírói jelentés szerint a község elöljárósága előtt beismerte, hogy a kérdéses kazalt ő gyújtotta fel; sőt beismerte ezen cselekménynek általa való elkövetését a vizsgáló biró előtt harmad ízben, vagyis 1877. decz- 22-ik napján foganatosított kihallgatása alkalmával is. Ha tehát csupán a formailag létező beismerés ténye vétethetnék az itélet alapjául, vádlottnőt, minthogy maga bevallja, hogy ő követte el a felgyujtást, és minthogy beszámithatlan állapotban léte nem állapíttatott meg, a gyújtogatás bűntettében bűnösnek kellene kimondani. Ennek ellenére azonban igen fontos körülmények merültek fel az eljárás alatt, melyek vádlottnönek a közsógelőljáróság előtt tett, különben is írásban föl nem vett beismerését semmissé teszik ; a vizsgáló biró előtti beismerésének bizonyító erejét pedig lényegesen megingatják. Azon körülmény ugyanis, hogy az iratokból vont észleletek szerint rendkívül bárgyú vádlottnő, a község elöljárósága előtt eszközlött kihallgatását közvetlenül megelőzött időben a pandúr által rendkívüli ijesztésekkel és fenyegetésekkel megrémittetett az esetre, ha nem ismeri be, hogy a gyujtogatást ő követte el, nevezetesen hogy november hó utolsó napjai egyikén, tehát a zord tél idején, a bakter által azzal fenyegettetett, hogy ez öt a kúthoz kiviszi, ott lelocsolja és kiköti, ezen körülmény megerősítését találja ne mcsak vádlottnőnek a vizsgáló biró előtt mindjárt első kihallgatásán tett vallomásában, hanem K. Károlynak 1877. évi deczember 14. felvett, az iratokhoz VII. szám alatt csatolt vallomásában is. Minthogy azonban az ily előzmények után tett beismerés a szabad akarat nyilatkozatának nem fogadható el, és ez a letartóztatottra gyakorolt durva fenyegetés és megrémités eredményének