Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

110 részére egy megfelelő összegnek előlegképen kiutalványozását hozza javaslatba. Dr. U. S. perügyelö ezen végzés ellen felebbezéssel élvén, abban kifejté hogy : Téves a sérelmes határozatnak a csődtörvény 79. §-ára való hivatkozása, mert a jelen esetben nem perügyelői dijak megállapításáról ós utalványozásáról van szó. Abban tökéletesen igaza van a határozatnak , hogy a 79-ik §. rendelete szerint a perügyelői dijak a sorozat iránt hozandó végitéletben határozandók meg. Ámde ezen §. a jelen esetben nertt alkalmazható, mert nem perügyelői dijait szorgalmazza, a csődválasztmány nem perügyelői dijait állapította meg és utalványozta, a midőn a 2 7. alatti költségjegyzék alapján még hátralékos . . . frtnak a kiutalását határozta el. A 2 V. alattinak puszta megtekintéséből valamint a csődválasztmány ez izbeni határozatának puszta elolvasásából kétségtelen, hogy a hátralékos . . . frt oly ügyvédi költségek, készkiadások és munkadijak része, melyek a csődtömeg aktiv pereiben, tehát a csődtömegnek mint kereső félnek képviseletében merültek fél. Ezen perek a csődválasztmány határozott utasítása folytán lettek megindítva, a csődválasztmány tehát az ezekben felmerült ügyvédi költségeknek megállapítására és kifizetésére nemcsak jogositva, de kötelezve is van. Mi legjobban kitűnik oly esetekből, a melyekben a csődválasztmány nem a perügyelőre, hanem más ügyvédre bizza a csődtömeg aktiv pereinek vitelét. Hogy pedig ez meg van engedve, azt igazolja a mindennapi praxis. Vajon az ügyvéd költségjegyzéke ez esetben is a perügyelő dijában állapítandó meg? S mégis ez volna consequentiája annak, ha a 79. §. a jelen esetben alkalmazást találhatna. A csődválasztmány tehát correcte járt el, a midőn a csődtömeg aktív pereiben felmerült s a 2 */. alatti költségjegyzékben részletezett ügyvédi munkadijakat ós készkiadásokat megállapította és a csődtömegből utalványozta, s correcte járt el, mert csak a sok évi megszokás által sanctionált törvényszéki praxist követte a trszék is, a midőn a csődválasztmány ebbeli határozatát jóváhagyta. Téves a határozat még azért is, mert figyelmen kivül hagyta azon körülményt, hogy a 2 7. alattiban nagyrészt az illető perbíróságok által már megállapított perköltségek foglaltatnak és hogy abban a bagatell ügyeknek a csődválasztmány által már előzőleg megállapított és a törvényszék ültal jóváhagyott átalánydíjazása is benfoglaltatik. Hogy a bíróilag már megállapított perköltségek a csődper befejezése előtt is mint nem a perügyelői dijak-