Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

93 szerződésben sinc3 szó. Mégis azonban átalában szabályul szolgálhat üzleti czólokra alakult társaságoknál az, miszerint minden társasági tag ós társas viszony megkötésénél legalább is azon lényeges feltevésből indul ki: 1 őr, hogy mindegyik társasági tag elvállalt lényeges szerződési kötelezettségeinek eleget tesz és a társasági czólt előmozdítani, elérni törekszik; 2-or, hogy mindegyik társtag a másik társsal vagy a többi társakkal kölcsönös becsüléstől és bizalomtól áthatott jó viszonyban van és marad. Ha ezen tárgyi (1. pont) vagy személyi (2. pont) feltevés többé nem létezik, mert a feltevés ellenkezője állott be: akkor a feloszlás kérhető ós elrendelendő, még pedig, ha a társaság csak két tagból áll, feltétlenül, ha pedig több tagból áll, csak azon esetben, a midőn a többi társtagok a t. 103. §-a alapján a feloszlás helyett az illető tag kizárását nem kérnék, kinek személyében a feloszlási ok fekszik. Legelső kérdés tehát a fenforgo esetben, hogy miután a 100. §. 1—3. pontjai alatt felsorolt különös esetek egyike sem hozatik fel felperes által a feloszlás indokául, a legelöl emiitett felperesi indokok a fent 1., 2. pont alatt körvonalozott általános meghatározás alá subsumalhatók-e vagy sem ? A felperes által felhozott alább emiitett tények, s a vonatkozó bizonyítási eljárás minden kétségen felül helyezik, hogy jelen esetben a fent 2. pont alatt felhozott szükségkópeni lényeges feltevés valósággal többé nem létezik, minélfogva a kereseti kérelemnek, tekintettel még a k. t. 108., 110. §§-aira és ptr. 251., 252. §§-ra helyt adni kellett. Mellőzve mindazon ténykörülményeket (valamint az ezzel kapcsolatos peradatokat és bizonyitekokat) és az ezekre épült érveket, melyeket részint azért, mert igazolatlanok, vagy a fenforgó és számba vehető tulajdonképeni kérdés keretén kivül esők, részint mert lényegtelenek v;igy subjectiv alapon mozognak, a bíróság nem tart tekintetbe veendőknek az ítélet további indokolására, mindössze is csak azon tényeknek s bizonyitékoknak felsorolása látszik szükségesnek, amely tények és bizonyítékok egymással kapcsolatban a kérdésre döntő befolyást gyakorolnak és a melyek a bíróságot elhatározásában vezették és az ítélet megállapítására juttatták. A felek kőzött hosszú időkön át tehát tartósan feszült viszony létezik, melynél fogva egymással nem beszélnek, nem érintkeznek. Ezen tény, melyet mind az öt kihallgatott tanú egyenlőképen igazol, egymagában ugyan nem bitjelentőséggel a dolog érdemére nézve, de teljes jelentőséget nyer azon további beigazolt tény által, hogy e visszavonásnak egyedüli oka alperes személyében fekszik. Schl. Adolf és Kr. Lipót tanuk ugyanis igazolják, hogy alperes felperesnek családját jelenléíükben