Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

77 nos iszákossága folytán felingerült s elkeseredett állapotában követte el, az tehát enyhébb beszámítás alá veendő : a kiszabott börtönbüntetést két évre leszállította. A legfőbb Ítélőszék a kir. tábla ítéletét azon módosítással hagyta helyben, hogy vádlottat a szándékos emberölés bűntettében (281. §. 2. p.) mondotta ki bűnösnek. Indokok : Vádlottnak a feltüntetett körülmények közt elkövetett azon cselekménye, hogy nejével való indulatos összezörrenós közben megpillantott fejszét felkapta, s azzal oly csapást intézett nejének fejére, hogy az azonnal meghalt: tekintve a cselekmény véghezvitelére használt eszköznek szembetűnően veszélyes voltát, valamint a testnek azon részét, melyre vádlott az ütést ejtette; és tekintve azon körülményt, hogy az élet közönséges tapasztalatai szerint minden beszámítható állapotban levő ember tudja, hogy a fejszével az emberi fejnek irányzott súlyos csapás rendesen ennek halálát vonja maga után ; tekintve továbbá azt, hogy a rendesen halált okozó cselekménynek azon tudat mellett való elkövetése, ebből rendesen bekövetkezni szokott eredmény akarását is foglalja magában ; tekintettel végre arra, hogy a szándékos emberöléshez nem kívántatik a halált okozó tettnek megfontolás után való véghezvitele, és hogy ezen bűntett a gyilkosságtól épen abb m különbözik, hogy az indulat felgerjedése és rohama alatt, tehát nyugodt s higgadt megfontolás nélkül határoztatik el és követtetik el: szándékos emberölésnek volt minősítendő s vádlott abban volt bűnösnek kimondandó. Minthogy azonban a vizsgálat rendén kiderített körülmények azt tanúsítják, hogy vádlottnak e szándéka nemcsak erős felindulásában keletkezett s rögtön végre is hajtatott, hanem hogy az erős felindulás legmagasabb fokozatra is emelkedett, sőt hogy vádlott neje a legundokabb módon sértvén meg férjének, úgyis mint apá nak érzelmeit, ebben az ingerültség legmagasabb fokát maga költötte fel azáltal, hogy férje által kezébe adott egy forintot, melyről a nő tudta, hogy beteges s így ez idő szerint keresetképtelen férjének utolsó keresménye, a helyett, hogy azzal éhező gyermekeinek kenyeret vásárolt volna : minden kötelesség-érzet megsértésével a korcsmában italra elpazarolta, és részegen tért vissza, sőt i kijózanodása után ezért őtet dorgáló, már különben is elkeseredett férjét lealázó és csúnya szidalmakkal illette; tekintve, hogy ily körülmények közt, habár nincs is kizárva a beszámítható állapot, de emberileg s lélek-