Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

55 visel, és tudván azt, hogy ellene bizonyos örökösödési ügy miatt neheztel, attól tartott, hogy fivére őt bánthatja, mely félelmében a helyett, hogy fivérét követte volna, az udvaron levő trágyadombon keresztül a szomszéd ház udvarára szaladt. Erre fivére felkapta fegyverét s azt elsütötte, ugy hogy a töltés az udvaron levő trágyadombba hatolt. A kalocsai kir. törvényszék 1880. évi márczius hó 4-ón 677. sz. a. következő Ítéletet hozott: N. N. vádlott 28 éves, r. kath. nős, n . . . . i lakos, földmives, irni és olvasni tud, büntetve volt tolvajságért, a vádba helyezett emberölés bünkisérlete alól tárgyi és alanyi tényálladék hiányából felmentetik, ellenben a veszélyes fenyegetés bűntettében bűnösnek kimondatik s ezen bűncselekményért az Ítélet jogerőre emelkedésétől számítva és közmunkán eltöltendő egy havi börtönre s ezen felül a bűnvádi eljárási és rabtartási költségeknek az államkincstár részére leendő megfizetésében elmarasztaltatik. Indokok: A bizonyítási eljárás folytán nem nyert igazolást, hogy a lövés, melynek megtörténtót vádlott maga sem tagadja, azon irányban intéztetett, amely irányban P. Ilona szaladt, akkor midőn az ő vádlott testvérét saját lakháza konyhájába bekisérte és a konyhából visszamaradván, az udvaron levő trágyadombon keresztül a szomszéd ház udvarára szaladt azon félelemtől ösztönöztetve, hogy hátha valami baj érheti vádlott utján, ki ittas állapotban volt ós lőfegyvert viselt, midőn őt beszólította a házba; nem nyert továbbá igazolást vádlottnak határozott tagadásával szemben az sem, hogy vádlott nővérét P. Ilonát agyonlőni szándékozott volna, mert panaszló P. Ilonának nyilatkozata szerint, habár bizonyos örökösödési ügy miatt, a férfi testvérek a nővérekkel perben állottak is, sem a per megindítása előtt, sem a per folyama alatt, sem annak befejezte után ellenséges indulatnak jelét vádlott soha sem nyilvánította s habár ritkán jöttek is össze, ellenséges indulatot egymással szemben épen nem tanúsítottak. Végre a kihallgatott T. Istvánné és H. Antalné tanuknak eskü alatti vallomásával is csak az igazoltatott, miszerint lövés törtónt, de mely irányban ? ezen körülmény sem a panaszló, sem a tanuk vallomása által be nem volt igazolható. Ennélfogva vádlott az emberölés bűnkisórleti tette alól a bűntett tárgyi és alanyi tényálladékának meg nem állapithatása miatt felmentendő volt. Minthogy azonban vádlott maga is beismerte a vizsgálat alkalmával, hogy testvérét megijeszteni volt csak szándókában akkor, midőn vádlott az előle elszaladt testvérének meg-