Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

3Q volna az ajánlatba felvéve, figyelembe nem vehető azért, mert annak valótlansága a felperes bizonyitókát képező C. alatti biztosítási szerződés, valamint a keresk. törv. 313. §-a szerint felperes ellenében teljes bizonyítékot képező 2. a. biztosítási ajánlat által czáfolva lévén, ezen okmányok tartalmának ellenkezőjét felperes tartozott volna bizonyítani, mit nemcsak hogy meg nem kísérlett, de még csak nem is állította, hogy neje által születési idejeként a helyes kornak megfelelő bevallás eszközöltetett légyen. Sőt felperes az által, hogy perbeszédeiben a neje által 1821. január 29-re felvallott születési időt tévedésen és tudatlanságon alapulónak állította, a 2 7. alatti valóságát önmaga beismerte, az állítólagos tévedés pedig figyelembe már csak azért sem vehető, mivel felperes ezen állításának igazolására mi bizonyítékot sem szolgáltatott, de mivel különben is a keresk. törv. 474. és 475. §§-ai a biztosítottra rótt kötelezettséget sem a szellemi képesség fokától, sem a tévedés vagy a rosszhiszeműség mérvétől, hanem egyedül a fontos körülmények bevallásának helyességétől és valóságától, továbbá attól teszik függővé, hogy a biztositónak az adatok vagy előadás valótlanságáról vagy helytelenségéről tudomása nem volt, mely utóbbi eset hogy fenforogna, felperes maga sem állítja. Figyelembe nem vehető felperesnek azon érvelése sem, hogy nejének valótlan állításáért nem ő, hanem neje lehet csak felelős, nem jöhet pedig figyelembe azért, mert a kölcsönös biztosításoknál egymás bevallásáért mindkét fél felelős lóvén, ha felperes elmulasztotta nejének bevallását ellenőrizni, ezen mulasztása kizárólag csak őt terhelheti, s csakis ő reá, de nem alperes társulatra is lehet hátrányos. A felhozott indokoknál fogva a biztosítási szerződés, a valótlan felvallás folytán már önmagában érvénytelen s annak alapján felperesnek alperes társulat ellen követelési joga egyáltalán nem lóvén, felperest keresetétől elmozdítani kellett. Felperes felebbezése folytán a bpesti magy. kir. ítélő tábla 1880. febr. 16. 536. sz. a. következő ítéletet hozott: Az eljáró bíróságnak fenti keletű és számú ítélete, az abban felhozott indokoknál fogva és még azért is helybenhagyatik : mert: a keresk. törv. 506. §-a szerint a kere3k. törv. 474. és 475. §§-ai az életbiztosításokra is alkalmazandók ; mert K. Károly ós R. Sámuel jelenleg alperes társulat szolgálatában nem állván, s a per kimenetele által érdekelve nem lévén, aggálytalan tanuknak tekintendők s vallomásaik annál is inkább teljes bizonyítékul voltak