Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

170 nyilván haszontalan és alaptalan beadványokat szerkeszt, miről jelen esetben már csak azért sem lehet szó, mert nem igazságtalan ügyben s nem feleim részére (pénzkeresés végett), hanem magara nevében, a tapasztalt jogtalanság orvoslása végett adtam be a feljelentést, mint ezt maga a feljelentés tanúsítja, hol nem mint megbízott, nem vádlottak nevében, hanem proprio nomine léptem fel. A mi a főügyész ur azon felfogását illeti, hogy feljelentésem, mert alaptalan vagy különben is nagy mérvben sértő a feljelentett tszékre nézve, ugy ezzel szemben elég az ügyvédi rendtartásban oltalmazott szólásszabadságra (52. §.), annak nem fegyelmi útra tartozó megsértése orvoslásmódjára, feljelentésemnek sértő kifejezést nem tartalmazó objectiv tartalmára s petitumára és végre a fentebb a feljelentésért való felelősségről mondottakra utalni. Ha sértő, mert feljelentés, annak tartalma, ugy ez nem lehet fegyelmi vétség; mert különben minden feljelentés — az alapos legnagyobb mórtékben — sértő és vétkes volna. Ha sértő, mert alaptalan, ugy csak utóbbi indok jöhet szóba, erre pedig megfeleltem. Ellenben képtelenség a feljelentést alaptalannak s azonkívül egész tartalmánál fogva sértőnek s igy két okon vétkesnek deklarálni. A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága következő határozatot hozott: A fegyelmi eljárásnak hely nem adatik. Indokok : Az ügyvéd, védenczének a per folyamában észlelt mindennemű sérelmeit fölkarolni s orvosoltatásukat szorgalmazni tartozván, e czélból pedig teljes szólás-szabadsági joga törvényileg biztosíttatván, panaszlott ügyvéd abbeli eljárása, hogy a védenczei ifj. R. Mihály és társai ellen, a pestvidéki kir. törvényszék előtt folyamatban volt bűnper tárgyaltatása közben észlelt hibákat és szabálytalanságokat fegyelmi panasz tárgyává tette, elvileg nem helytelenithető. Ebből önkényt következik, hogy panaszlott ügyvédnek a vélt sérelmek orvosoltatása czéljából jogosan történt felszólalása, csak azért, mert fegyelmi panasza alaptalannak találtatott, utóbb sem válhatott jogosulatlanná, aminek további következménye, hogy büntethetővé sem válhatott, minthogy ha ez nem volna igy, vagyis ha a kötelességszerüleg és jogosan történő felszólalás esetleg büntetést vonhatna maga után, ez illusoriussá tenné az ügyvédnek az 1874. 34. t. cz. 52. §-ával biztosított teljes szólásszabadságát s ezzel együtt ugy a félnek védelmi jogát, valamint azon ellenőrzést is, melyet az