Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

162 A kir. tábla 1880. april 1. 1201. sz. a. részben megváltoztatván az elsőbir. ítéletet, alperest csak 102 frt s kamatai fizetésére kötelezte köv. indokokból: W. A. s Fr. A. tanuk összehangzó vallomásával felperes teljes bizonyítékot szolgáltatott arra nézve, bogy az alperestől vásárolt 20 öl fa második részletére az 50 frt foglaló akkor adatott át, midőn az első 10 öl elszállíttatott. Miután alperes tárgyalás folyamán nem vonta kétségbe, hogy a keresetileg kétszeresen visszakövetelt 50 frt foglalóul adatott, tehát csak a szerződés megkötése jeléül szolgál (ker. törv. 275. §.), a vótelügylet ezen 10 öl fára nézve ujabban a foglaló átadásakor tekintendő megkötöttnek ; s ennélfogva alperesek azon védekezése, hogy felperes a 20 öl fát 1879. őszén tartozott elszállítani, ha valónak bizonyult volna is. az ujabban kötött szerződés feltételeire ki nem hat. Fr. A. tanúval bizonyittatni kívánt azon körülmény, hogy a felek a szerződéstől elállottak, szinte nem volt az ítélet hozatalánál figyelembe vehető, mert alperesnek ezen tanú által bizonyított ténykörülményről közvetlen tudomása nem levén, ezen rószbizonyitékot esküjével ki nem egészítheti. Tekintve továbbá, hogy ezen 10 öl fa átvételére határozottan kijelölt határidő kikötve nem volt, a felek mindegyike a szerződés teljesítését eziránti előleges felhívás mellett bármikor követelhette; igy tehát felperes a fa átvétele végett a keresetlevélben kitüntetett időben jogosan jelentkezhetett ugyan, azonban mielőtt kártérítést követelhetne (ker. törv. 354. §.), tekintettel arra, hogy az ügylet természete ezt megengedte, habár a B. E. alattiakkal igazolva van, hogy alperes a kérdéses 10 öl fát eladta, az utólagos teljesítésre kellő időt engedni tartozott. Azonban, hogy ezt felperes tette volna, maga sem állítja, s ezért a kár czimón követelt 32 frt 50 kr iránti követelésével őt elutasítani kellett. Minthogy felperes a szerződés teljesítését továbbra maga sem kívánja s alperes a szerződéstőli elállásra mint védelemre hivatkozott, a foglaló czimén adott 50 frt a szerződésnek teljesedésbe nem mente folytán felperesnek visszaadandó. Mivel azonban alperest fentebbiek szerint szerződésszegés még nem terheli, őt a foglaló összegének csupán egyszeresen való visszafizetésére lehetett kötelezni. Alperest a megbízott napdija czimén követelt 52 frt fizetésére azért kellett kötelezni, mert felperes a fa átvételére bármikor jelentkezhetvén, a mennyiben a vétel tárgyának át nem adását alperes mulasztotta el, felperesnek ebből származott költségét, melynek öszszege tanukkal lett bizonyítva, megtéríteni köteles.