Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

133 Ezen elsőbirósági ítélet másodbir. 56866/880. sz. és harmadbir. 7082/880. sz. a. kelt ítéletekkel is helybenhagyatott. 66. Az érvénytelenség miatt megtámadt bekebelezés törlése iránti per csakis az előbbi nyiívánkönyvi állapot helyreállítására irányozható, és igy ujabbi jogcselekmény által érvényesíthető tulajdonjog annak tárgya nem lehet. (1880. nov. 8. 8460. sz. a.) Roduleszku Szilárd ügyvéd által képviselt P. Petru felperesnek, Putnik István ügyvéd által védett Sp. Simon alperes elleni tulajdonjog bekeblezésének törlése iránti perében a lugosi kir. törvényszék 1878. október 19. 7138. sz. a. hozott ítélettel felperest keresetével feltétlenül elutasította. Felperesnek felebbezése folytán a budapesti kir. ítélő tábla 1879. márcz. 18. 3930. sz. a. következő ítéletet hozott: Az elsőbiróságnak ítélete részben megváltoztatik, és ha felperes a részére ezennel megítélt főesküt arra: «hogy az alperes tulajdonjogának bekeblezésénél alapul szolgált s 1871. deczember 29-én kelt A. alatti adásvétel iránti szerződés megkötéséről, annak létrejöttekor tudomással nem birt és az eladás beleegyezésével nem történt)) leteendi, az esetben a szakali 88-ik sz. telekjkönyv tulajdoni lapján B. 1. s illetőleg a szakali 206-ik sz. tjkönyv B. 4. tétele alatt alperes tulajdonaképen átjegyzett 504. hr. sz. alatti szolgalomföldre vonatkozó bekeblezés érvénytelennek nyilvánittatik, mint ilyennek töröltetése s az előbbi állapot helyreállítása elrendeltetik. Ellenben az elsőbiróságnak ítélete a mennyiben felperes a tulajdonjognak néhai idősebb P. örökösei részére leendő megállapítása iránti kérelmével elutasittatott, helybenhagyatik. Indokok: Az elsőbiróságnak ítélete a fentebbi határozat szerint részben megváltoztatandó, mert alperes nem tagadta s ekként a prdts 159. §-a értelmében bebizonyitottnak volt tekintendő felperesnek azon kereseti állítása, hogy a szakali 88-ik sz. tjkönyvből a 206-ik sz. telekjkönyvbe átjegyzós utján alperes tulajdonaként bekebelezett 504. hr. sz. alatti szolgalomföld adásvétele iránt 1871. évi deczember 29. létrejött A. alatti szerződóst nem a telekkönyvileg bejegyezve volt ós még 1866. évben elhalt tulajdonossal, hanem annak hasonnevű fiával kötötte meg, a nélkül, hogy ez utóbbi az eladásra jogosítva lett volna. Ezen bebizonyitottnak elfogadott ténykörülmény ellenében tehát alperesnek csakis azon kifogását lehetett tekintetbe venni, va-