Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

131 Bethlen Gábor s Rákóczy György erdélyi fejedelmek, végre I. Lipót, III. Károly s Mária Terézia királyok helybenhagyták és megújították. Bizonyítva van továbbá gyökeres levelekkel, hogy ezen adomány Erdély országgyűlésein ismételten kihirdettetett, törvényes statutióval megerősíttetett, sőt productionalis per folytán itéletileg is jogérvényesnek elismertetett. És végre begyőzte felperes az A — 0. s ZZ. a. okmányokkal, hogy a csik-somlyói zárda a neki adományozott confratereknek nevezett 32 székely gazda kézi- és igás-szolgálmányának négy évszázadon át 1848-ig folytonos élvezetében volt. Nem szenved kétséget az sem, hogy a 32 confrater kérdéses szolgálmánya vagyoni értéket képviselt s a felperes zárdának magánvagyoni jogosítványát képezte. Valamint bizonyos az is, hogy felperes ezen jogosítványát az 1848-iki törvényhozásnak a közös teherviselést elrendelő intézkedése következtében vesztette el, mert a confraterek szolgálatkötelezettsége az ö adó- és katonamentességükhez volt kötve, és midőn az 1848. évi törvények a 32 székely gazdának addig élvezett adó- s katonamentességét megszüntették, meg kellett okvetlenül szűnni a felperes zárda azon jogának is, hogy követelhesse a szolgálmányokat, melyekre 400 éven át mindig önként vállalkozott 32 székely gazda. A kérdés most az, vajon illeti-e felperes zárdát az elvesztett szolgálmányokórt kárpótlás és követelheti e azt az államkincsártól? Erre nézve áll az általános jogszabály, mely szerint senki törvényesen szerzett magánvagyonától kártalanítás nélkül meg nem fosztható; és a bíró ezen általános jogszabály alkalmazásától csak ott érezhetné magát felmentve, hol a törvény kivételesen mást rendelt, hol a törvényhozás magánvagyoni jogositványokat oly világos kijelentéssel talált megszüntetendőknek, miszerint azokért az illető nem követelhet kárpótlást. Ezt pedig a törvény felperes jogosítványára vonatkozólag sehol sem mondotta ki, s azért felperes zárdától a kártalanitást megtagadni nem lehet, nem különösen azon törvényhozás intézkedései alapján, mely 1848. IX. t. cz.-ben az úrbéri szolgálmányokat megszüntetvén, a magánföldesurak kármentesítését a nemzeti közbecsület védpajzsa alá helyezte, ós a mely 1848. évi XIII. t.-czikkével a papi tizedet csak azért szüntette meg kárpótlás nélkül, mert arról az egyházi rend «a haza oltárára letett áldozatkép lemondott)). Itt is azonban kimondandónak találta a törvényhozás, hogy a mennyiben a tized megszüntetése a kisebb rendű papság némely tagjainak jövedelmeit is érdekli, ezek illő eltartásáról gondoskodni, a mennyiben pedig a papi tized törvényes uton magáncsaládok birtokába jutott, ezek kármentesítését eszközölni fogja. Es i*