Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

113 kel és a 2 7. alatti anyakönyvi kivonattal szemben, mely szerint alperes T. Domonkos 1851. évben született, felperest terhelte volna bizonyítása annak, hogy T. Domonkos oly időben, midőn már nagykorú volt, irta alá a váltót, ezt azonban felperes be nem bizonyította s egyátalán nem igazolta, hogy az utólagos kitöltés — jelenlegi alakjában — megállapodásszerüen eszközöltetett, de még azon időpontot sem jelölte meg, melyben a váltónyilatkozatok, a kötelezett telek által a váltóra reávezetve lettek: az utólagos kitöltést szerződósellenesnek tekinteni, alperesnek kiskorusági kifogását alaposnak elfogadni s ehhez képest a sommás végzést T. Domonkos alperes irányában, a vt 1. és 93. §§-ainál fogva hatályon kívül helyezni, felperest keresetétől elmozdítani kellettA bpesti kir. itélő tábla 1610. sz. a. 1880. april 19-én ekként határozott: Az elsőbiróság ítélete megváltoztatik, az 1880. évi febr. 6. 8585. sz. a. hozott sommás végzés hatályának T. Domonkos alperesre nézve továbbra is fenturtása mellett köteleztetik ezen alperes, felperesnek a 8585/880. sz. sommás végzésben felsorolt összegeken kivül még költségét 3 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Alperes a kereseti váltón előforduló kibocsátói névaláírásának valódiságát beismerte, a váltókötelezettség ellen tett azon védekezése pedig, hogy a kereseti váltót még 1875. év előtt állította ki, mely időben a 2 '/. alatti anyakönyvi kivonat szerinti kiskorúsága miatt szenvedő váltóképességgel nem bírt, figyelembe jelen per elbírálásánál azért nem jöhet, mert alperes azt bizonyituni meg sem kísérletté, hogy felperessel a váltó kiállítási 03 fizetési idejét illetőleg annak jelenlegi tartalmától különböző megállapodás létezett, hogy eszerint felperes a kiállítási és fizetési idő kitöltése nélkül átadott váltón ezen lényeges kelléket megállapodás ellenére töltötte ki, a váltó tartalmától különböző megállapodás létezésének bizonyítása pedig a váltótörvény 93. §-a szerint alperesnek állott kötelességében. Alperesnek váltójogi felelőssége tehát a kereseti váltónak jelenlegi tartalma szerint bírálandó meg; az ebben kitett kiállítási időben pedig alperes váltókötelezettséget saját okiratának bizonyítása szerint is vállalhatott. Ezekután tekintve, hogy alperes — felperes tagadása ellenében — azon további védekezését sem bizonyította, hogy a váltó értéke sem neki, sem az elfogadónak kiszolgáltatva nem lett ; tekintve továbbá, hogy felperes viszkereseti jogának fentartásához szükséges cselekményeket a B. alatti óvás ós C. alatti óvás-közlés szerint a váltótörvény 41.§-ához képest foganatosította, D8ntvénytár. XXVI. h