Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

97 vádlott azon bűntett kísérletének vádja alól, tényálladék hiányából felmentetik, cselekménye azonban a btk. 321. §-ában körülirt, a sze­mélyes szabadságnak fajtalanságra irányzott czélból való megsértése által elkövetett bűntettnek, minősíttetik s ezen bűntettben mondatván ki bűnösnek, hat havi börtönre ítéltetik. Az alsóbb biróság ítéleté­nek B. Pál s B. Márton vádlottak, a bűnrészesség aluli felmentésére vonatkozó része pedig az erre nézve felhozott indokoknál fogva hely­benhagyatik. Indokok : Sz. István Ferencz a vád tárgyát képező, s az alsó bíróságok által helyreállítottnak talált erőszakos nemi közö­sülés kísérletének bűntette alól fel volt mentendő, mert vádlottnak az ezen cselekményre vonatkozó határozott tagadásával szemben azon ténykörülmény, mely ezen bűntettnek lényeges ismérvét képezi s mely ismérv megvalósításának (véghezvitelének) megkezdése arra nézve, hogy ezen bűntett kísérlete fenforogjon, a btk. 65. §-a, de az eddig fennállott joggyakorlat szempontjából is, mulhatlanul szükséges, nincs bebizonyítva; de ha magának T. M.-nak egyedül álló vallomása is vé­tetnék alapul, ezen vallomás által sem jutott el vádlottnak a nevezett nő nemi szemérme ellen irányzott tettleges támadása azon fokig, a hol az erőszakos nemi közösülés véghezvitele, tehát egy, a btk.-ben, nevezetesen annak 232. §-ban meghatározott s különösen megjelölt ismérvek által minden más büntető cselekménytől, igy a XIV. feje­zetben meghatározott valamennyi más, a szemérem elleni megtáma­dásoktól megkülönböztetett bűntettnek, épen ezen megkülönböztető tpnyi eleme kezdődik, a melynek foganatosítása megkezdésével tehát a btk. 232. §-nak a 65. ij-hoz való viszonyítása alapján az erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérlete, létrejő. Ellenben minthogy sértett T. Mária határozott és vádlottnak szembemondott állítása, továbbá a tanuk összhangzó vallomásai, sőt részben maga Sz. István Ferencz beismerése által is bebizonyított tény gyanánt volt elfoga­dandó, hogy vádlott 1878. april közepén fentnevezett T. Mária ha­jadont, halott-virrasztásnál azon koholt állítással, hogy volt kedvese lesben áll s ha hazatér, meg fogja verni, félelembe ejtette és ezt ko­holmánynyal rábírta, hogy az ö kíséretét védelmül elfogadja, haza­menet pedig az uton, koholmányának továbbfüzósével, az útközbe eső saját lakába való betérésre azon ürügy alatt csábította, hogy les­ben álló kedvesének dühe időközben ki fog fáradni és az haza fog térni; és minthogy T. Mária, kísérőjének e koholmánya következtében annak lakásába az őt szintén kisérő, elsőrendű vádlott két czimborájá­val csakugyan betért; itt azonban elsőrendű vádlott a konyhaajtót rá­zárva, őt a nemi közösülésre rábirni törekedett, ós miután rábeszélései Döntvénytár XXVI. p.

Next

/
Thumbnails
Contents