Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXIV. folyam (Budapest, 1880)

27 helyezés tárgyát képező birtokrészlet térmennyisége meg nem határoztatott. A semmitőszék a jbiróság ítéletét s eljárását hivatalból megsemmisítette. (297. §. 1. p.) Tekintve, hogy a fenforgó sommás visszahelyezés tárgyát képező birtokrészlet térmennyisége, a keresetben, a perr. 64. §. ellenére ki nem tétetett, a kereset ebbeli határozatlansága miatt pedig, az 1877. 22. tczikk 11. §. 9-ik pontjának figyelembevételével, az nem levén megállapítható : vajon az ügy a kir. jbiróság mint sommás bíróság hatáskörébe tartozik-e? az eljárás a szabálytalan kereset alapján megindítható sem lett volna. 33. Midőn dézsinás szöllő végrehajtási árverésen adatik el, az árverésig már lejárt dézswa-váltsági részletek telekkönyvileg törlendők. A vevő ezekért felelősséggel nem tartozván, csak az árverés után lejárandó váltság-részleteket köteles fizetni, akár kerültek ki a már lejárt részletek a vételárból, akár nem. Ezen rendelkezés az árverési feltételekbe is felveendő. (1879. decz. 11. 23961/897. sz. a.) H. Károly szt.-györgyi lakos felperes H. Benő paksi lakos alperes ellen 102 frt 45 kr s járulékainak behajtása végett a paksi kir. jbirósághoz 4515/878. sz. a. beadott kérvényében árverést kért a kis-paksi 804. sz. tjkvben 1803. hrsz. a. felvett szőllőnek alperest illető fele részére. Az árverési kérvényben perrendszerüleg előadandókon kivül előadta még a következőket: A dézsmás szőllők elárverezésénél többször tapasztaltatott, hogy az árverező közönség azon téves véleményben van, miszerint az egész bekebelezett szőllő-dézsma-váltság a későbbi vevőt is terheli, és így az árverésnél a megveendő ingatlant ugy becsüli meg magának, a mennyit az minőségéhez képest és a váltság összegtől eltekintve tulajdonképen ér; ezen becsértékből levonja a szőllődézsma-váltságképen kitüntetett egész összeget és összes kamatait az értékből levonván, az ezen levonás után fennmaradó összeget tekinti azon reális értéknek, a melyig árverezni önmegkárositás nélkül lehet. Ily számítás mellett azután a váltsággal terhelt szőllőnek semmi érték sem tulajdoníttatik ós az ilyen szőllőket vagy csak néhány krajczárnyi névleges vételáron vagy épen nem lehet elárverezni. Ezen nézet azonban határozottan téves, mert a szőllődózsmaváltság és kamatai az 1868. XXIX. t. cz. 11. §-a értelmében a megváltott szőllőbirtokot minden más hitelezőt megelőzőleg már a törvénynél fogva terhelik ; míg az idézett t. cz. 7. §-a értelmében a