Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXIV. folyam (Budapest, 1880)
ez erdembeni további igénye már nem létezik, következőleg itt elismeri azt, hogy az árpa vételi, illetőleg eladási ügylete felperesnek megszűnt. Felperesi képviselő felebbezéssel élvén, a budapesti kir. Ítélőtábla 1879. évi april 18-án 1304. szám alatt következő Ítéletet hozott: Az elsőbiróság ítélete részben megváltoztatik, alperes köteleztetik felperesnek a kereseti 117 írt 5 kr tőkeösszegből 95 frt tőkét, ennek a kereset beadásától járó 6% kamatát megfizetni. Az ítéletnek azon része, melylyel felperes kereseti követelésének 95 frtot meghaladó részével elutasittatott, helybenhagyatik. Indokok: Peres felek megegyező előadása szerint azon árpa, melynek árára nézve alperes B. szerint leszámolt, mely leszámolás ellenében felperes a kereseti 117 frt 5 kr vételári hátralékot érvényesíteni kívánja, azonos azon 2 waggon árpaküldemény egyikével, melyre vonatkozó ügyletből kifolyólag felperes a bécsi tőzsdebiróság előtt 4 •/. szerint panaszt emelt, az 5. alattihoz képest pedig azt visszavonta és magát a felmerült perköltség megfizetésére kötelezte; felek megegyeznek továbbá arra nézve is, hogy köztük az egyik waggon árpaszállitmányra nézve oly egyessóg jött létre, mely szerint alperes az árpát m. mázsánkint 8 frt 10 kr árban átveszi, ós hogy ezen egyessóg teljesedésbe ment. Kétségtelen e szerint az, hogy alperes az átvett egy waggon árpa 839 frt 97 krt tevő árával felperesnek adósává lett, és csak azon vitás kérdés képezi elbírálás tárgyát: van-e jogosítva felperes ellen fenálló követelését alperes a vételárba beszámitani vagy sem? Tekintve már, hogy felperes a «Frachtlagerzins» czimón tett beszámításba beleegyezett, csupán annak mennyisége ellen tett kifogást, a mennyiben 72 frtot ismert be csak, 22 frt 5 krnak beszámítását pedig el neai fogadta; mivel azonban alperes a b) a. eredeti szállitó-levéllel kellőleg beigazolta, hogy az e czimen leszámítható összeg valóban a B. alattival megegyezőleg 84 frt 5 krt tesz, ennélfogva felperesnek a beszámítás ezen tótele ellen emelt kifogása megczafolva lett; továbbá, hogy alperesnek a bécsi tőzsdebiróság előtt lefolyt perben 5. sz. szerint felperes által viselni kötelezett perköltség tárgyát alperesnek az alkalomból felmerült összes költsége is képezi, melyet mint felperes ellenében fenálló követelést a vételárból leszámítani alperes jogositva lenne, mivel azonban felperes ezerf követelés nagyságát is kifogásolta, alperes pedig erre vonatkozó alkalmas