Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXIII. folyam (Budapest, 1880)

58 E részben felperes semm. panaszszal élt. A semraitőszék a jbiróság végzésének panaszolt részét, mely szerint az emiitett költség felperes irányában állapittatott meg, megsemmisítette (297. §. 18. p.) s a végrehajtási kérvény költségét végrehajtást szenvedő irányában 6 frt 95 krban állapította meg; mert a perr. 367. §. szerint a végrehajtási költséget a marasztalt fél viseli még akkor is, ha a perköltség megtérítésére az Ítéletben nem köteleztetett. 76. 1. Az oly bírói határozat ellen, mely az iratoknak az ügyvéd általi kiadását tárgyazó kérvény felett hozatik, fokozatos felebbezésnek van helye. 2. A felebbviteli bíróság azon tagjai, kik ily felebbezést visszautasító határozatban résztvettek, mint a kik nyilvános vétség által a további perorvoslatra okot szolgáltattak, annak költségeiben elmarasztalandók. (1879. szeptember 30. 20322. sz. a.) Válé erdélyi község, B. János ügyvéd ellen bizonyos iratoknak másolatban leendő kiadatása iránt, a nagyszebeni tszókhez folyamodott, s ennek tárgyalása után a tszék f. évi jun. 5. kelt végzésével elutasittatott. Ez ellen felp. község felebbezéssel élt. A marosvásárhelyi kir. tábla 1879. juliu3 25. 11268. sz. a. végzést hozott, melyben felperes felebbezését hivatalból visszautasította; mert nem tartozik a felebbezhetö (294. §.) végzések közé. Felperes semm. panaszára, a semmitőszók a panaszolt végzést megsemmisítette; (297. §. 1. p.) egyszersmind a neheztelt végzés hozatalában résztvett kir. táblai bírákat a panaszttevőnek okozott s 6 frtban megállapított felebbviteli költség megfizetésében marasztalta ; mert panaszló a beadványában felemiitett iratoknak kiadatását, a panaszlott ügyvéd ellenében az 1874. 34. tezikk 44. §-a alapján szorgalmazta; s tekintve, hogy ennek folytán hozott birói határozatok ellen á hivatkozott törvény 66. §. értelmében fokozatos felebbezésnek van helye: ennélfogva a 2-od bíróság, a midőn nem a perrend szabályai alá eső jelen eljárásban, a perr. 294. §. merőben helytelen alkalmazásával, panaszló felebbezését visszautasította, nemcsak az idézett törvényt sértette meg, hanem a perorvoslatra nyilvánvaló vétsége által okot szolgáltatott; miért is, panaszló fél kérelmére, az 1871. VIII. tezikk 66. §. rendelete alkalmazandó volt.